Engel  blogja ~ Nem az a gond, ha néha elesel az úton, hanem az, ha többé nem kelsz fel
Engel

Engel D. White egy huszonegy éves egyetemista lány az ELTE Informatikai Karáról. Elhivatott az egyetemet illetően, mégis lusta, nagyon nehezen megy neki, de nem adja fel. Közben pedig kreatívkodik, gamerkedik, próbál élni.

EngelWhite szintén huszonegy, szintén ELTE IK. Közben pedig fanfictiont ír Eldaryáról, egy netes rpg játékról, próbál megbarátkozni az inzulinrezisztenciájával, az új külsőjével, amit ennek köszönhet.

Mint gondolhatjátok, ez a két név egy embert takar, aki most végre talán megtalálja a megoldást a problémáira, és kiírja nektek. Elmondja, miként működik a betegsége, milyen az egyetem, mit érez. Lehet még recepteket is hoz.

Ha emlékszel rám régebbről, akkor állj meg és nézz körbe. Kíváncsi vagyok a véleményedre.

Ha új vagy itt, akkor is szívesen veszek minden véleményt.

 

 

Ha pedig olvasni szeretnél ajánlom fanfiction-ömet.

Vérvonal - Eldarya fanfiction

© Engel D. White
- 2011-2012-2013-2014 -

©EngelWhite
- 2017 -

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Blog

#24 Csak a szokásos

Miután lefightoltam magammal, hogy akkor ma regényt, egypercest vagy bejegyzést írjak, úgy döntöttem itt osztom minimálisan az észt. Az előző posztom folytatását fogjátok olvasni, és nem direkt…

Legutóbb arról írtam, hogy mennyire jó ez a fogyás, milyen sok és wow, egész szerencsés lehetek vele. Meg persze azt is, mennyire nem tudom elfogadni ezt. Nos, akkor az a helyzet, hogy én egy kimondottan irigy ember vagyok. Nem arra, hogy milye van másnak, mármint értéktárgyban, hanem, mint személy és külső adottságok, amiket ugye nem lehet megváltoztatni (plasztika is van a világon, igen, de kétlem, hogy ennyire depiznék). Ismét azon kaptam magam, hogy nem szeretem a testem, másokhoz hasonlítom magam és fintorgok a tükörképemre vagy épp szomorúbb leszek a látványtól. Régen legalább éreztem magamban valami nőiességet… most nincs semmi ilyen, ami számomra nagyon szomorú. Mindig attól gondoltam magam különlegesnek, hogy egy-két normál ruhában, kopogós cipőben jól éreztem magam a negatív adottságim mellett is. És akkor itt vagyok most, elvileg sokkal jobb formában, és visszasírom azt az Engelt, aki a gimnázium utolsó két évében voltam. Persze az, hogy különlegesnek hiszi magát az ember, sznob felfogás. Ezt is megkaptam már régen egy ismerősömtől, meg anyámtól is néha. Mostanság inkább nem mondok ilyeneket, nem érdemes. Holnap tervezek venni egy-két ruhát, hátha attól majd jobban érzem magam, ha látom a tükörben a valóságot és nem csak a bevarrt farmerok, és egyre bővebb pólók hadával nézek szembe, mert igen… A tegnapi napon sajnos ismét szembesülnöm kellett azzal, hogy ismét van egy felsőm, ami egy számmal lehetne kisebb is. Két hete ez még nem így volt… Boldognak kellene lennem, de elszomorít. Talán túl anyagias vagyok, mert sajnálom a pénzt új ruhákra. Lehet, ezért nem megyek el vásárolni akkor sem, ha el akarok, mint legutóbb a keddi vizsga után.

Ja igen, persze nem csak ez a probléma, mert akkor tényleg túldramatizálnám a dolgokat, hanem azért itt vannak még azok a bizonyos vizsgák is. Mostanság nem alszok jól miattuk, meg persze nem is sikerülnek, ez már nem meglepetés. És mindezt írom úgy, hogy legszívesebben sírnék miattuk, de nem tudok. Eljutok a pontra, szúrja a szemem a könny, és elfojtom, elterelem a gondolataimat. Most elkezdtem vezetni, hogy mikor kellene tanulni, mettől meddig. Nagyjából működik, vagyis ma legalább sikerült a kötelességtudat miatt annyiszor tanulni, ahányszor elő volt írva, bár nem azokban az intervallumokban, amikre terveztem, de legalább tanultam. Szóval azt hiszem, ez jó. Holnap délután kettőkor vizsga, egy májusi vizsgámat javítom, aminek az elméleti tesztje 1-es lett, a gyakorlata meg 3-as. Ha több időm lett volna, talán még a gyakot is megpróbálnám, mert tudom én ezt jobban is, de nem akarom még azzal is megterhelni magamat, ha lehet ezt mondani.

Remélem senkinek nem vettem el az életkedvét!

2017.06.15. 22:35, Engel

#23 Megbékélés

Eltűntem, gondolom sejtitek, hogy miért. Itt a vizsgaidőszak, a legtöbb egyetemista rémálma, ahogy nekem is, hiszen nem a legszebb emlékeim kötődnek hozzá. Egy évvel ezelőtt ilyenkor még a budaörsi Tescoban szaladgáltam napi hat órát, hogy az online rendelt árukat összeszedjem a csapattal. Őszintén szólva kicsit hiányzik, hiszen volt ennek egy nagyon jó csapatépítő jellege, és klassz embereket ismertem meg. Bár tény, hogy akkoriban az IR eléggé megnehezítette a minden napjaimat. Ugyan nem tudtam róla, de így belegondolva azok a tünetek, amiket produkáltam ez idő alatt, teljes mértékben az IR-re utaltak. Nagyon gyorsan elfáradtam, remegett a lábam a nap végére, a megfeszített, sok mozgás ellenére nem fogytam semmit se és még kondiba se jöttem, akkor még ott volt a pattanások, zsíros bőr, állandó éhség. Ez mind az IR-re fogható, vagyis az én esetemben biztosan.
Nem állítom, hogy most jobban menne ez a fajta munka, de talán sokkal tovább bírnám, mint egy éve, hiszen azóta elég sokat fogytam, aminek köszönhetően nem okoz akkora megterhelést egy laza kis séta két villamosmegálló között vagy bármi ilyesmi. Egy éve még ettől a 10 perces sétától is kifulladtam volna. Elképesztő, nem tudom elhinni, hogy ennyi minden változott.
Miért is beszélek erről? Tudjátok, két orvoshoz is járok, az egyik az endokrinológus, aki az IR-t kezeli, a másik pedig a lipidológus, akit kimondottan az IR miatt jelentkező súlyfelesleg miatt kellett felkeresnem az endokrinológus tanácsára. Dönthettem volna úgy is, hogy nem megyek el hozzá, de mint mondtam, három havonta járok hozzá. Dokumentálják a fogyásomat: aktuális súly, haskörfogat, vérnyomás. Beszélek a doktornővel, hogy miként érzem magam, mit eszek, szedek, tornázok, miként alakul általánosságban az életem. Legutóbb már azt is meg tudtam említeni neki, hogy nem érzem magaménak ezt a testet és erőltetettnek gondolom a diétát, mert vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen eszek meg(még ha éhes is vagyok), pedig az elején szerettem őket. Erre persze nem sok dolgot tudott ajánlani, ő is megjegyezte, hogy furcsállja a hangulatomat, hiszen ekkora súlyleadása után általában mindenki boldog és dicsekedik, mikor beszélget velük. Én meg csak ülök, mint egy szerencsétlen (jó, nem ezt mondta az orvos, de én így éreztem magam) és várom a doktornő megállapításait, hogy miként tovább, jó-e ez így, stb. Fura azért, igaz? Nem is gondoltam bele, hogy ez probléma. Mármint oké, lefogytam, még nektek is írok róla, tehát akkor örülök neki. Nem?
Egy barátom szerint itt nem is az volt a probléma, hogy a testemmel nem elégedtem meg, hanem inkább valami más, pedig… Pedig már nem szidom magam, ha tükörbe nézek. Tudom azt mondani, hogy jól nézek ki, még ha bő is a nadrág vagy a felső, és épp ezért nem áll olyan jól, ahogy egy normális méretűnek kellene. Jut eszembe, ideje lesz nyárra is beszereznem új, kisebb nadrágokat, mert már a jelenlegi legszűkebb farmerom is bő, és bevarrni se lehet nagyon. Ez zavar egyedül, hogy minden változik, nagyon gyorsan, és lehet, hogy még most jó rám egy felső, de nem veszem fel két hétig és már nagy, és ugyanígy a farmeroknál is.
Amúgy… dicsekedjek? Nem is tudom, viszont jobban eltudjátok majd képzelni, hogy mennyire nagymértékű ez a fogyás, ha leírom, mégis miként alakult a súlyom az elmúlt több, mint fél évben.
2016 november: 115 kg <– életmódváltás kezdete
2016 december: 107 kg
2017 március: 99 kg
2017 május: 89 kg
Igen, ez bizony 26 kg… Gimnáziumban évekig erőltette az iskolaorvos a mozgást, hogy próbáljak fogyni, nem sikerült. Itt kaptam egy gyógyszert, egy diétát és tanácsokat, ami valahogy mindent elindított, amire nem számítottam. Fizikailag jobban vagyok, kiegyensúlyozottabb, ahogy általában lelkileg is. Összességében minden jobb lett. Bár az elmúlt időkben sajnos elkapott a hév, hogy bűnözzek, pizzát/csokit/péksüteményt egyek, ki tudom állni, még… Ki tudja, talán jobban járok, ha eszek egy cukros péksütit, mintha kiugranék az ablakon. Nem? Hát jah, amikor a padlón vagyok, akkor persze a tk és cukormentes dolgokat is elküldöm melegebb éghajlatra, de amúgy meg egész jók ezek a kaják. Ma például túrógombócot készítettem tk rozsliszttel illetve tk zsemlemorzsával, édesítővel. Nem lett olyan édes, sőt, inkább nudlira hasonlít az íze, de annak is bőven elmehetne, legalább a krumplit kicseréltem benne, és így nem kell annak a ch tartalmával számolnom. Lehetne valamiféle reform nudli, csak ki kell kísérletezni, de ezen ne múljék.
Vissza a súlyomhoz. Szóval most épp ezen kattogok, ha nem regényt, fanfictet akarok épp írni vagy az InnoLab projekteken jár az agyam, esetleg a vizsgákon.
Izgalmasan negatív itt minden, de csak azt akarom mondani, hogy még ha nem is értem, miért érzem így magam a külső változás ellenére, azért tudom, hogy ez jó. Nem fogom feladni, mert így sokkal másabb, ízletesebb, érdekesebb a főzés is. Főzni pedig szeretek. Alig várom a következő receptötletemet, ki tudja, mi lesz az.
A külsőm pedig… Amikor megállhat a fogyás az a 75 kg környéke, novemberben a dietetikus azt mondta, hogy ez így egy év alatt meg is lesz. Még 15 kg van hátra, nem tűnik lehetetlennek, pláne ha beiktatok valamiféle intenzív sportot is. Addigra a ruháim is le fognak cserélődni… El se tudom képzelni, hogy milyen leszek… Amióta az eszem tudom kövérke leányzó voltam, most pedig majdhogynem „sovánnyá válok”, bár ez így kicsit erős. Mondjuk azt, hogy átlagos súlyú, de addig még hátra van ez a vizsgaidőszak és a nyár. Ezek pedig elsőbbséget élveznek egy ideig.

2017.06.07. 14:59, Engel

#22 Megfoghatatlan

Csütörtökön voltam vizsgázni JAVA-ból, ezért a napokban erre készültem. Szerintem meg is lett az eredménye, bár elég katasztrofálisan éreztem magamat az előtte, mert a gyakorlás során szinte egyik feladatot se sikerült még kettesre se megoldani, bár tény és való, hogy azok sokkal komplexebb feldatok voltak, mint amit végül a vizsgazh-án. kaptunk. Végül a benti tesztelő szerint 11 pontos lett a megoldásom, ami jelenleg 2-es, de még a gyakorlatvezetőnek át kell néznie, és ő adhat hozzá illetve vonhat le (utóbbi elég ritka), szóval a gyakorlati részt amolyan hármasra tippelem. Az elméleti tesztben nem vagyok biztos, 15 kérdés volt, mindegyik egy pont, 7 vagy 8 ponttól van meg a 2-es, és nekem 7 pontom lett. Rezeg a léc, de ha nem is sikerült, a gyakorlatot akkor se kell megcsinálnom legközelebb, így többet/jobban tudok készülni rá. Viszont szerintem megvan a 2-es ott is, és akkor hármasra zárhatom ezt a tárgyat, ami már most felülmúlja a teljesítményeimet, pláne miután az évközi zh-m meg 4-es lett ebből a tárgyból (ott még egybe számolták az elmélettel). A gyakorlatvezetőm még nem javította ki, szóval izgulok, hogy mi lesz. Viszont ezen se agyalhatok túl sokat, nem is éri meg és totál felesleges, mert kedden és csütörtökön is vizsgázok. A keddire már készültem, de nem sokat, a másikra pedig még semmit, pedig az lenne a fontosabb, de… Nem keresek kifogásokat, ha tegnap nem megyek el egy volt osztálytársammal (akit már korábban említettem) vásárolni, akkor nem fáradok el, és utána tanultam is volna. Viszont örülök, hogy elmentem vele, mert így lett egy új felsőm nagyon jó áron, és jó volt vele beszélgetni, járkálni. Jól éreztem magam. Kikapcsolta az agyam azon részét, ami épp aggódik az aktuális problémáim miatt. Mert sajnos nem vagyok jó passzban. Most, hogy elhagytam a java vizsga körülötti feszültséget, sokkal jobban érzem, hogy valami ismét nincs rendben az érzelmeimmel. Mármint hm, mintha hiányozna valami, csak nem tudom megfogni azt a valamit. Pedig közben nem is vagyok egyedül, az elmúlt hetekben tök sokszor beszélgettem Becks-szel, tegnap V-nek is írtam, hogy mi újság, miként megy a felkészülés a felvételire, és a fentebb említett volt osztálytársammal is napi szinten beszélek (akinek kellene egy „becenév” itt a blogon, hogy ne csak „volt osztálytárs”-ként emlegessem). Meg akkor ott vannak a személyes kapcsolatok is, szobatársaim, meg D is, viszont ja, mégis hiányzik valami.
Talán csak a hormonjaim rosszalkodnak, vagy túl sokat gondolkozok, ha tehetem, de biztosan nem véletlenül jutnak eszembe szomorú, elgondolkodtató dolgok. Ám, ennek van jó oldala is! Nem örülök neki annyira, de miután visszaolvastam egyik regénykezdeményemet (három fejezete volt meg), megszállt az ihlet is, és egész jó ötleteim vannak, hogy miként kellene ismét elkezdeni azt a regényt, hátha most végre sikerül valami teljeset alkotni. Közben a fanfictem is írom, bár tegnap nem éreztem az igazinak pár leírást, párbeszédet. Talán nem gondoltam át eléggé a történetet, de mivel fantasy világban játszódik, biztosan kitalálok egy megoldást, ami logikusnak tűnik.

2017.05.27. 08:49, Engel

#21 Könyvajánló

Már egy ideje készülök nektek ismét könyvajánlót írni, de valahogy sosem jutottam el addig, hogy leüljek és tényleg az adott könyvről is szóljon a bejegyzés, ahogy terveztem. Most viszont céltudatosan elszántam magam.

Ez a regényt már régebben olvastam, novemberben a szülinapomra kaptam meg, és egy remek időzítéssel sikerült eljutnom vele a könyvbemutatójára, illetve dedikálására is. Az ELTE Füvészkertben volt, ahova jeggyel lehet csak bemenni és körbenézni, de ez alkalomból ingyenesen látogathattuk meg a kertet. Őszi fák, minden sárga, vörös… Nagyon hangulatos volt, teljes mértékben kihasználtuk az időt, hogy körbenézhessünk, hiszen pénzért valószínűleg nem igen látogattuk volna meg, pedig csodálatos. Az egyik üvegházban is jártam, fülledt párás levegő, hatalmas növények, mintha én mentem volna össze, nem is ők nőttek ilyen nagyra. Nagykabátban (hiszen november volt) igazi élmény egy üvegház, tíz percnél többet nem is tartózkodtam benne, de szerencsére így is sikerült minden megnézni.

Már megint elkanyarodtam a témától, igaz?
Nos, azért még vissza egy pillanatra. Ha tehetitek egyszer nézzetek be a Füvészkertbe, biztos vagyok benne, hogy ha szereti az ember a természetet, akkor remek kikapcsolódás a fák, virágok között sétálni, pláne tavasszal. (De azért az őszi látogatás is bőven megéri.)

A könyv pedig, melynek dedikálásán jártam nem más, mint Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon.

Szögezzük le először is, hogy én tényleg nagyon szeretem, ahogy Kitti ír, legyen az bármiféle műfajban. Igaz, hogy ezen kívül csak a Fényemberek-trilógiát olvastam, de a Gyémántfiút nem érzem az én világomnak, ezért nem is próbálkoztam még vele. Talán majd egyszer.
Ezen kívül rendszeresen követem az írónő életét, ha lehet ezt mondani. Napi szinten látom a posztjait, olvasom, épp mi történt vele, a fiával vagy bármi más, amit megoszt. Így hát alap volt számomra, hogy mikor átment az Athenaeum kiadóhoz, és ott jelentette meg legújabb könyvét, természetesen arra is szükségem volt. Megfogott a téma, a részletek, amiket Kitti közölt és igazából nem is tudom nagyon elképzelni más kiadó kezei között ezt a regényt.

Új témakör, stílus, kiadó.

Hópelyhek a válladon: egy Borderline-személyiség zavaros férfi és egy teljesen átlagos nő (akinek van egy gyermeke is már) kapcsolata. Az egész egy nagy hullámvölgy. Arlene változtatni akar az életén, mert úgy érzi nem boldog, kiégett, és huszonnyolc évesen még bőven vannak lehetőségei, nem akar beleragadni a hétköznapok monotonitásába. Ezért úgy dönt elhagyja férjét, és kislányával egy kisvárosba költözik. Itt találkozik Hayden-nel, aki szexi, komor, megközelíthetetlen, imádja a munkáját. Ez a kettő életút pedig összefonódik, és jön a szerelem, a káosz, a szerelem és még sorolhatnám.
Lehet, hogy jelenleg elég félvállról vettem a történetet, de nem csak erről szól. A regényt egy nagyon hosszú kutatómunka előzte meg, illetve az írónő sokat beletett magából, hiszen a bemutatón elmondta, hogy neki is volt kapcsolata Borderline férfival, így első kézből tudja, hogy mégis miről is beszél.
Maga a regény pont ezért hiteles, mély, és elgondolkoztat. Jó-e az, amiben én élek? Biztosan engedjem-e neki azt, amit akar? Csak az ő boldogsága fontos? Ilyen és ehhez hasonló kérdések.

Mivel ez egy pszichológiai regény, ezért nem szeretnék többet elárulni a történetről. Kitti leírásai magáért beszélnek, ahogy maga a regény is.

Ha szeretitek a pszichológiát, kell egy dráma, izgalom és szerelem az életetekbe, és nem csak olvasni, hanem gondolkozni is akartok, akkor ajánlom ezt a könyvet. Nálam 10/10.

2017.05.24. 08:35, Engel

#20 Szintlépés

Néha elgondolkozok azon, hogy mekkora kontraszt van a kollégium és az itthoni létem között. Valószínűleg a családom miatt. Húgom tipikus tini, lázad, nagyszájú és mindennel szembe megy, amivel lehet. Persze engem is utál, kioktat, de persze közben meg azért tudom, hogy szeret, csak nálunk a szeretet nyilvános kimutatás nem szokás. Amúgy meg sokszor megkeres valami miatt, ha fenn vagyok a koliban, de semmi személyes. Megértem, én is ugyanígy állok hozzá. Ha kell, úgyis megtalál, meg azért bízok benne, hogy van olyan okos és magától is kitalálja a megoldást, amíg tudja. Nagy bajba pedig még nem igen keveredett, talán nem is fog. Négy év van köztünk, ez bőven elég ahhoz, hogy kellőképpen rivalizáljunk és ne akarjon olyan lenni, mint én. Megértem, de tényleg. Pocsék tini voltam, de néhány régebbi olvasóm ezt tudja is: depresszió, öngyilkos hajlam, elzárkózás mások elől. Nem is tudom, hogy ez mikor és hol változott meg, de talán mikor rájöttem, hogyha az életemet is képes lennék kockára tenni, akkor bizony baj van, és nem hiába fordultak el tőlem a barátaim. Persze akkoriban az írás és a szerepjátékos barátok is sokat segítettek, amit még a legelső bejegyzésemben ki is emeltem, mikor újrakezdtem a blogot.
Az írásban levezettem az érzéseimet, a frusztrációt, a fájdalmat, a néha rám törő magányt. Őszintén utáltam a gimi első két évét, semmiben se voltam jó, egyik klikk se vett be. A kirekesztett osztálytársaim között is volt olyan, aki valamiért nem kedvelt, de ez később megváltozott az érdekek miatt, aminek örültem, még ha láttam is, hogy mindez miért történt. Így visszagondolva wow, nem értem, hogy bírtam ki, és a számtalan gondolatot, írásomat miért nem követte bármiféle cselekedet. Talán gyáva voltam hozzá, vagy pont ellenkezőleg, elég erős, hogy tovább küzdjek. Most pedig itt vagyok! Valahogy kigyógyultam, és küzdeni akarok. Sikerült megtanulni, hogy miként lehet egyre erősebben nekivágni a holnapnak, felállni és menni tovább, bármi is történjen. Úgy érzem, többször is keresztbe tettem magamnak, vagy az élet nekem, de ezt sikerült áthidalni anélkül, hogy komolyan sérültem volna. Ez igaz a gimire, és az elmúlt három évre is, amit Budapesten töltöttem. Most pedig itt a vizsgaidőszak, nem érdekel mi lesz két hónap vagy egy év múlva, azt tudom, hogy vannak ezek a vizsgák és megcsinálom őket. Nem vagyok egy hülye ember, csak oda kell tennem magam. Számtalanszor végigcsináltam már, és itt csak én változtam, mert megküzdöttem magamért.

Ugyan még félek, érzem, hogy nem biztos az elhatározás, de el kell ez mellett siklanom. Az elmúlt félévben bebizonyosodott a diáktanácsadómmal való beszélgetések alatt, hogy igenis elkötelezett vagyok a szakommal kapcsolatban. Ez pedig minden egyes gyenge pillanatomban megerősít.

Sok dolog történt idén is, ebben a félévben, mégis mintha gyorsvonatként száguldott volna el. InnoLab, blog, egy új barát, fanfictem írása, HVG állásbörze, a fodrász, a fogyás, és az a sok-sok apróság, amitől színesebbek a mindennapjaink a koliban.(Szigorúan a fő pozitív történéseket kiemelve.) Nem is tudom, mi lenne velem ezek nélkül!

Most pedig itt az idő, hogy szintet lépjek.

2017.05.20. 22:19, Engel
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 
Chat
 
Közöségi média

Engel Facebook oldala

Engel YouTube csatornája

Engel DeviantArt galériája

 

 
Látogatottság
Indulás: 2011-12-22
 

Kalandok, szórakozás, jó társaság, lovak; SZEREPJÁTÉK!    *****    **A legújabb magyarországi mémes oldal. Ismerd meg most!Oszd, lájkold!** Nevess, szórakozz, kattints ide! Ne unatkozz!*    *****    Nézz élõ live filmet gportalon! 0-24-ben! Klikk ide! Filmek élõ live!!!!!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - TUDJ MEG TÖBBET SELENA GOMEZ MAGÁNÉLETÉRÕL, SZERELMÉRÕL, CSALÁDJÁRÓL, KARRIERÉRÕL!    *****    HA TE IS IMÁDOD A ZÖLD ÍJÁSZ VILÁGSIKERÛ SOROZAT ELBÛVÖLÕ SZERELMESPÁRJÁT AKKOR ITT A HELYED! MAGYAR OLICITY SITE    *****    The Vampire Diaries & The Originals szerepjáték - ha kedveled a sorozatokat és írni is szeretsz, ne habozz!    *****    Rendhagyó kedvezményt ajánlok Nektek, Te monhatod meg, hogy mi legyen az ára. Pl.: Születési, párkapcsoklati, horoszkóp.    *****    KÖNYVismertetõk, kötelezõ olvasmányok    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába!<<-BOOKFANCLUB    *****    Ingyenes, korlátlan képfeltöltés!!! www.kepfeltolto.eu    *****    Autista - Állatbarát - Homoszexuális - Intelligens - Kívülálló - Mûvészlélek - Segítõkész - Toleráns    *****    Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!    *****    HAT ÉVE ONLINE! - LÁTOGASS EL MAGYARORSZÁG EGYETLEN MÛKÖDÕ SELENA GOMEZZEL FOGLALKOZÓ OLDALÁRA! - HAT ÉVE ONLINE!    *****    A SZULTÁNA: HÍREK - KÉPEK - SOROZATISMERTETÕK - TÖRTÉNELMI INFÓK - ÉRDEKESSÉGEK MINDEN MENNYISÉGBEN A SOROZATRÓL    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Extrák - Érdekességek - Cikkek - Interjúk - Bûbájos boszorkák - Charmed - Charmed -Játékok    *****    Itt a nyár! Kivirágzott a mályva és a pipitér! Hogy mit szólt ehhez a két virágmanó? Gyere, és olvasd el a Mesetárban!    *****    STITCHERS - Magyarország egyetlen oldala a természetfeletti krimi-drámasorozatról! A Stitchers sorozatot megéri nézni!    *****    Nézz Élõ live filmet gportalon. Klikk klikk klikk.    *****    Gréti. 23. Egyetemista. Chevelle. Rap. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-GabrielPageau. Írás. Olvasás. Blog. (:    *****    Élõ live mozifilmek. Ha szereted a filmeket, sorozatokat, meséket akkor itt a helyed!