Na csak eljutottam ide is! Nem szabadkozom, inkább pótolom a hiányosságaimat. 
Szóval bár nagy általánosságban kerülöm az ilyen témájuakat, de ez nem néz ki rossznak. Igazából a kedvenc részem a dölt betűsek, sokat elárulnak  a főszereplőről. Csak aztán ne ess abba a hibába, hogy hogy aztán mégse hasonlít. De erről majd a második fejezet után bővebben. 
Helyesírási hibát, olyat ami ordítóan nagy lett volna nem találtam, általánosságban a vesszők is a helyükön voltak. Szépen, választékosan fogalmazol, ezzel nincs semmi gondom. 
Viszont arra kiváncsi vagyok, hogy mi is a z a bizonyos titok, és miért nem nézi meg soha azt a bizonyos sarkot. Kicsit lapos kezdésnek találtam, bár elismerem egy első fejezetbe nem lehet sokat beletenni. Meg aztán kellenek egy kis előzmények is.
Bár, volt egy kis megingásom, mikor a srác tudta, hogy ásványvizért jöttek a csajok, aztán végül leesett, hogy llátta őket amint megveszik. Bizonyára én lassultam le.
Összeségében tehát 10-ből nyolcat adok, és még egyszer mélységes elnézésem a késésért!

Szia Camilla!
Hosszú idő és ígérgetés után végre elküldöm neked ezt a fránya kritikát!

Kezdeném azzal, hogy a történet alapja jó, tetszik, mint szinte minden, amit te írsz, bár azért van egy olyan érzésem, hogy ez nem a legjobb írásod. Azt mondtam neked, hogy tetszik, mert ez így is van. A szokásos, szinte sablonszöveggé vált mondattal tudnám kifejezni: „Nem rossz, de lehetett volna jobb is”. Igen, ez a legmegfelelőbb mondat rá.

Az alap sztori: egy bandáról szól, illetve gyakorlatilag az énekről és az iskoláról. Az én képzeletvilágom már annyira elfajult, hogy sajnos ezt mostanság nem tudom élvezni. A történeted sem fogott meg. Kissé sablonosnak érzem, vagy átlagosnak: egy szerelmes fiú, aki egy bandában basszusgitáron játszik. Manapság ez nagy sláger az írók körében. Remélem a következő fejezetekben lesz valami csavar! Mert te sok mindenre vagy képes, csak jöjjön az ihlet.

Ennek ellenére imádom a leírásaidat: nemcsak a főszereplőt, hanem a mellékszereplőket is hellyel-közzel el tudtam képzelni. Úgy gondolom, ennyi információ elég is egy fejezetbe.

Helyesírással teljesen meg vagyok elégedve, habár találtam néhány furcsa kifejezést, ami helyett mást írtam volna. Vagy éppen egy kicsit illúziórombolók is voltak. De ez nem olyan zavaró, legalább tudsz helyesen írni, ami a mai világban nagy érték, az én szememben pedig még nagyobb. Az előttem szólók szépen kivesézték ezt a részt, szóval inkább nem kezdenék papolásba.

Érdekesnek találtam, hogy te nagyon jól bele tudsz bújni egy fiú bőrébe. Jó, nem tökéletesen, de szépen leírtad abba a fogalmazásba, hogy mit is érez az a srác. Én is érzem ezt a „lányos gondolkozásmódot”, de üsse kő, rá kell hangolódni a fiús dolgokra. Nekem van egy bátyám, aki tipikusan fiúból származik, ezért nagyjából tudom, milyen az erősebbik nem gondolkozásmódja, illetve rengeteg poénja, élvezkedés-módszerek, satöbbi. Tehát ezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy érzem az igyekezetet, de bizony, van mit fejlődni. Én úgy gondolom, jó úton haladsz, csak gyakorolj sokat!

Most jut eszembe, ez a fogalmazásos megoldás, melyben gyakorlatilag megismerhettem Yorit, kiütött. Nagyon ötletesnek találtam, így nem azt írtad le: x éves, ide-oda jár, ezt-azt szereti, hanem szépen kifejtetted, és ez gondolom a fiú javára is fog szolgálni a későbbiekben.
Ami azonban nem tetszett, hogy ennek a fogalmazásnak egy kicsit könnyed a hangvétele. Még nem járok középsuliba, de én úgy hiszem, ennyire lazán nem vehetik a dolgot a diákok. Persze mit tudhatok én erről, olyan fogalmazásokat adtam én már be, és hogy élvezték azt a mocskos tanárok!

Bocsi, hogy egy kicsit béna lett a kritikám, de az előttem lévő nagyobbak mögött egy enyhe lepkefingnak érzem magam. Vagy csak azért van így, mert egyszerűen nem tudok úgy istenigazából belekötni a művedbe.
Mivel vannak kisebb hibák, csak 8/10 pontot adnék neked. És itt, a világ előtt megkérnélek: figyelj oda jobban, és folytasd ezt a regényt! Nekem nagyon tetszik! Valami csavart tegyél bele, de amúgy meg vagyok elégedve, elvégre az első fejezetek lehetnek kissé csalókák is.

Nem, hemy, félreértesz, nem azzal a szándékkal jelentkeztem a versenyre, hogy bezsebeljek néhány felületes dicséretet. Pontosan azért küldtem be ide az írásomat, mert tudom, hogy javításokra szorul, de mivel másoktól csak elfogult véleményt kaptam, úgy véltem, itt végre valaki megmondja, mit csinálok rosszul. Ez meg is történt, hálás vagyok érte. Szoktam kapni ilyen darabokra szaggató kritikákat, nem ez volt az első, és nem is háborgok azonnal, ha valaki beleköt abba, amit írtam. Sőt, örültem is neki, amikor megláttam, hogy valaki rendesen belekötött. Az észrevételeidet figyelembe véve át fogom olvasni még egyszer ezt a fejezetet, és kijavítom, amit valóban jogosnak találok.

Amivel problémám volt, az a néholi leereszkedőnek ható stílusod, de ha nem szándékoztál vele megsérteni, akkor elnézést kérek a kisebb kirohanásomért. Köszönöm, hogy fáradoztál, értékelem, és arra kérlek, tedd ezt a második fejezettel is ilyen alaposan, ne kímélj. Annak persze örülnék, ha nem szúrnál bele néhol gúnyosnak ható mondatokat, de ha nem ez volt velük a szándékod, akkor lapozzunk, és tekintsük a dolgot tárgytalannak, mert nem szándékozom itt ellenségekre lelni. :)

Kedves Camilla!

Remélem, tisztában vagy azzal, hogy a kritika célja a hibákra való rámutatás. Ezért is írtam ki mindent, amiben botlást véltem felfedezni. Reménykedtem abban, hogy esetleg megfontolod őket, és más szemmel nézel a szövegre, de úgy tűnik, erőfeszítésem hiábavaló volt. Lehet, hogy úgy jelentkeztél a versenyre, hogy majd mindenki annyit ír a fejezetedre, hogy "Nagyon jó, folytasd!" Sajnálom, ha a véleményem nem illik bele a világodba. A hisztis nyolcéves valódat pedig talán a reakcióddal sikerült felfedned, és szomorú vagyok, hogy nem látod a segítő szándékot a kicsit nyers szavaim mögött (tényleg, nem tehetek róla, ha kritikát írok, előjön az ultra-szarkasztikus stílusom, de ettől függetlenül úgy gondolom, alaposan kivesézem az írást, és lehet(ne) is tanulni belőle).

Ha írásra adod a fejed, igyekezz józan fejjel átgondolni a véleményeket, és megemészetni őket, mert ha esetleg egyszer elhagyod a G-portál rózsaszín felhős, empatikus, aranyos világát, és a való életben is próbárateszed az alkotásaidat, szakértő szemek elé vetve (mondjuk egy karcolat.hu-n), akkor ott bizony darabokra szaggatnak mindent. Ráadásul hozzájuk képest én még kisangyal vagyok. Remélem, megérted az én álláspontomat is. Tudom, kicsit keserű szájízzel olvassa vissza az ember a hibáit, de ez az írás velejárója, különösen, ha versenyekre is nevezel. Én is átéltem, átélem azt, amit te, és hidd el, néha a két kezemet összetenném, ha valaki alaposan kivesézné a novelláimat, mert ezekből lehet tanulni. A heves reakciód ellenére azonban biztos vagyok abban, hogy ezentúl akarva-akaratlanul is figyelni fogsz egy-két dologra, amit megemlítettem.

De ha szeretnéd, akkor a második fejezetedet felületesebben véleményezem...

Nos, Hemy, köszönöm szépen az alapos, majdnem minden mondatba belekötő kritikát. Néhol elképzelhetetlenül asztalt csapkodhatnékom volt, miközben olvastam, hogy nagyjából olyan stílusban írtál nekem, mintha egy hisztis nyolcéves lennék, de igyekszem eltekinteni ettől, és inkább csak megköszönöm. Azt pedig külön köszönöm, hogy a végére hagytál is némi pozitívumot.

De mivel hajlandó voltál elolvasni, és ilyen tartalmas véleményt írni, és még nem is pontoztad le igazán, ezért tényleg köszönöm.

Kritika - 4. (és egyben befejező) rész

Még a párbeszédeket emelném ki. Elég vérszegények és semmi funkciójuk. Próbáld meg úgy megírni őket, hogy általuk is haladjon előre a történet, a dialógusokon keresztül is adagold az olvasónak az infókat.

A karaktereidet pedig próbáld meg egyéniséggé formálni, mert így semmi szeretnivaló nincs bennük, hogy mind egyformák (a nevüket leszámítva).

Mivel én elsősorban nem magát a történetet, hanem a technikát meg a kivitelezést nézem, 7 pontot adok a fejezetre, és remélem, a folytatás jobb lesz. Kíváncsian várom.

Köszöntem a figyelmet.

Hemy

Kritika - 3. rész

Ha leírnád, hirtelen kit ért a „nekünk” alatt, nem tűnne viccesnek ez a gondolatmenet.

„Az ajtó kinyílott…” Kinyílott, s ama dicső mondat lészen idejétmúlt egészen. Kinyílt. Te mondasz ilyet, hogy kinyílott? Nem. Az amcsik meg különösen szlengesen beszélnek, ne akarj itt olyan szavakat adni a karaktered szájába/fejébe, amiért egyébként a való életben körberöhögnék.

„…kezében a diákok által oly jól ismert naplóval.” Szerintem nem csak a diákok által olyan jól ismert az a napló. Meg most kétségeim vannak afelől is, hogy az amerikai iskolákban használnak-e ilyet, de egyébként nem vagyok jártas a tengerentúli oktatási rendszerben, és annyira nem is érdekel, hogy most utánanézzek, van-e náluk valami hasonló.

„…mint ahogyan harcban teszik a dulakodó felek az ellenségükkel.” A harcban, dulakodás közben már nehezen méred fel az ellenséged, de most is azt mondom, kérlek, használj életképes kifejezéseket, mert ez a hasonlat nagyon nem illik ide.

„Mikor a naplót egy hangos döngés kíséretében az asztalra helyezte…” Hangos döngéssel helyezte? Ez olyan, mintha halkan kiabált volna, vagyis nem létező effektus. A helyezés egyenlő azzal, hogy megfogod, és ráteszed az asztalra. A már döng, akkor dobod, csapod, hajítod, ejted, stb. Meg szerintem nem is döngés az, hanem puffanás.

„Ms. Jones a nevem.” Ez magyarul úgy van, hogy „a nevem XY.” Meg ha már bemutatkozik, feltételezem, hogy a teljes nevét mondja, nem csak azt hogy „miss” (a vénlány). Nota bene: az amerikaiak nem raknak pontot a Mr, Mrs és Ms meg Dr stb. után.

„- Mi meg majd másra oktatjuk... – hallottam valahonnan a teremből egy merész hangot, valamiféle perverz dologra utalva.” Mert biztos a tizenhat évesek fogják perverz dolgokra oktatni a felnőtt nőt, ha-ha, de humoros. Mondjuk ő röhög is rajta. Érdekes attitűdje lehet, ha a kis taknyosok beszólásán ilyen jót kacag.

„A gyomrom egy aprót rándult, mintha egy mérges vadállat marcangolna belülről – aztán a belső szörnyem elcsitult, hamar, mint mindig.” De megint, miért? Akkora feneket kerítesz ennek a dolognak, pedig még csak nem is tisztáztad, hogy mi a gondja a kölöknek. Valami kis hintet, légyszi, hogy az olvasó ne csak a fejét vakarássza, hogy mi a francot akar ez az író.

„Úgy éreztem magam, mintha arcon ütöttek volna abban a pillanatban.” Ha meg ekkora drámát csapsz egy ártatlan megjegyzés miatt, akkor meg pláne illene kicsit helyrerakni a helyzetet, mert a túlzott titokzatoskodással átestél a ló túlsó oldalára.

„Új tanár, nem ismeri az itteni rendet.” Na, a kis árjagyerek, azt hiszi, az iskolában a gyerekek diktálják a szabályokat.

Na, a fejezet végi cliffhanger kicsit mellément, talán ha tudtam volna, mire kell gondolnom, értékelném a csattanót.

Akkor egy overall:

Alapvetően tetszik a stílusod, noha lehetne rajta még mit csiszolni, nincsenek durva hibáid, ami pozitív. A központozás is rendben van, a szókincsed is, látszik, hogy tudsz magyarul.

Amikbe feljebb belekötöttem, leginkább logikai hibák (meg az én szőrszálhasogatásom áldozatai), amiken egy kis gondolkodással és átolvasással gyorsan és könnyedén lehet segíteni.

Még annyit fűznék hozzá, hogy a legelső bekezdés nagyon kilóg a fejezet egészéből. Ott valami olyan metaforákkal tűzdelt barokkos körmondatot sikerült alkotnod, ami később sehol sem köszön vissza. Ha elkezdesz valamit, vagy vidd végig az egész szövegen, vagy inkább ne is rakd bele.

Még a párbeszédeket emelném ki. Elég vérszegények és semmi funkciójuk. Próbáld meg úgy megírni őket, hogy általuk is haladjon előre

Kritika - 2. rész

Ó, és egy újabb „önéletrajzos” gyöngyszem. Szegény fiúnak elég fals lehet az életről kialakított képe, ha azt hiszi, a zenélésből meg tud majd élni. Valami kis szakmát szerezzen mellé, akkor úgy már elvegetálhat a kis vagyonkájából.

„…apjának haja ugyanolyan kávébarna színben tündökölt, mint fiáé…” Na, csak nem lett igazam.

Ahogy leírtad a házba való belépést, igen furcsa kép alakult ki bennem. Yori kinyitja az ajtót, Skipper szülei meg ott állnak, mint két testőr, az ajtó másik oldalán, az anya kezében meg egy bögre és egy doboz tej, majd miközben beszél, önti a tejcsit. Hm. A helyedben átfogalmaznám ezt a részt.

„Bólintottam, aztán sietve elhagytam a konyhát…” Ja, hogy már a konyhában volt??

„…sötét üstökű Skipper…” Neee, neee!! Szerinted a 21. században használja még valaki azt a szót, hogy üstök? Ha a középkorban játszódna a történet, oké lenne, de nyelvezetileg is próbálj a történet időbeni elhelyezkedéséhez igazodni. Hiába irodalmi nyelv, vannak határok.

„…toldotta meg Amanda, jól kiegészítve nővérét.” Ebben mi a kiegészítés? A két csaj megszólalásának semmi szemantikai kapcsolata nincs.

„De azt mondta, addig nem mesél, amíg nincs itt mindenki – fejezte be Morgan.” Akkor a többieket miért hívta oda fél órával korábban? A két szép szemük miatt?

„Kezd már el!” Kezdd.

„Már-már nyílt titoknak számított nemcsak a zenekaron, de az egész iskolán belül is, hogy a fiúnak igenis tetszik az egyik ikerlány, Amanda…” Ez az infó, meg úgy az egész bekezdés, hogy jön ide? Legyél következetes.

„…míg elcsendesedünk mindannyian.” Mindannyian elcsendesedünk. Ügyelj a magyaros szórendre. Az előbb túlírtad a szöveget, most meg áttérsz beszélt nyelve? Nana.

Fúú, Ki mit tud! Ennek közlése tényleg nem várhatott, mindenképp hajnalban kellett közölni mindenkivel, és nem, véletlenül sem telefonom, személyesen!

„A régebb óta ide járó diákok már csak udvariasságból is üresen hagyták a megszokott asztalunkat az ablak mellett…” Meg azt ahogy Móricka elképzelni. :D Jártál te már iskolába? Nincs ám ott ilyen jópofizás, az egyenlő a jobb helyekért folytatott harcokkal. Kivéve, ha egy filmbéli amerikai gimibe jársz. Ott van ilyen. Meg ott énekelnek is.

„Így aztán, mivel ő meg akarta keresni egyik osztálytársát” Ezt meg Yori fiam honnan tudja? Netán gondolatolvasóvá avanzsált az elmúlt három mondatban?

„- El kéne hívnod őt randizni! – tört be a tudatomba Will rosszalló kifakadása.” Mondom én! Ha már telepatikusan kommunikálnak, az régen gyanús.

„…mire észbe kaptam, hogy az iskolában vagyok, nem pedig egy romantikus sétán Bailey-vel, Will már berángatott az osztálytermünkbe.” Akkor eléggé el lehetett kalandozva kis hősünk, ha a büfétől az osztályteremig vezető út alatt sem tért vissza a jelenbe.

„Aztán idegesen a terem másik végébe pillantott, majd újra rám szegezte tekintetét. – Egyesek nagyon szomorúak, amiért Mr. Rogers elment...

- Tudom. – Hangom a kelleténél mérgesebben csengett, de legalább ez Wendy-ből is kiváltotta az ijedelmet: sietve elfordította a fejét, aztán halkan sugdolózni kezdett a mellette ülő Brookkal.” Na, ez a rész értelmetlen, és sokszori elolvasás után sem tudtam hova tenni. Az ezt követő eszmefuttatással áll kapcsolatban? Mert így komolyan nonszensz lett ez a mozzanat.

„Egyesek azt hiszik, nekem – nekünk – ez vicc.” Mi ez, királyi többes? Ha leírnád, hirtelen kit ért a

Kritika - 1. rész

No, essünk neki az első első fejezetnek. : ) Az olvasással párhuzamosan írom a kritikát is, úgy biztosan nem hagyok ki semmit. Hosszú leszek.

„Szemszög: Yori”

Ugye nem? Távol-Kelet? Japán? Miért olyan menő ez mostanában?

„Becses nevem Yori Tatsuya, tizenhét éves, ázsiai származású diák vagyok”

Most már mindent értek. Na jó, nem írom le ennyi után a történetet, félrerakom a beskatulyázós hajlamomat.

Az első mondat után máris pilláztam. Olvassuk el megint. Oké. Ezzel a lendülettel sikerült is elüldöznöd a csekélyebb szövegértési képességekkel rendelkező, potenciális olvasóidat. Ennyire ne csapjunk a lecsóba, elég, ha fokozatosan vezeted fel a történetet.

„…a szemeim kipattanásával egy időben kitörtem az ébrenlét és az álom határát jelentő súlyos, ragacsos mámorból…”

Ez most úgy hangzik, mintha az ébredése nem a szemei kinyitásából következett volna, hanem teljes mértékben függetlenül tőle, pedig biztosra veszem, hogy éppen az ellenkezőjét próbáltad érzékeltetni. Hja, ezek a nyakatekert, költői metaforák, gyermekem, vigyázz velük! A ragacsos mámorból nem törsz ki, legfeljebb kikecmeregsz, mert ragad, a mámor meg egy emelkedett, földöntúli érzés (tudod, ha sok bort iszol, mámoros érzés kerít hatalmába, ami, gondolom, te is tudod, nem hasonlít ahhoz, amit akkor érzel, amikor reggel kivakarod a csipát a pici szemedből).

„…hangos dobbanásokkal az asztalhoz trappoltam, és magam elé húztam egy üres füzetlapot.”

De fitt itt valaki kora reggel.

„…elmosolyodva a készülő művem fölé hajoltam.”

Nekem a szövegből az jött le, hogy még nem kezdte el írni a fogalmazást, tehát még nincs készülőben, ergo a „készülő mű” kifejezés helytelen.

„Viszonylag magas termetű srác vagyok…”

Ja, hogy ő fiú? Akkor most kérek egy pillanatot, míg újratervezek…

Egyébként nem okoskodni akarok, de az önéletrajz (sem a hagyományos, sem az amerikai stílusú) nem így néz ki, köze sincs hozzá, ugyanis amit leírsz, az egy fogalmazás magadról (mármint a karakterről). Nem önéletrajz. Ne tessék fogalomzavarban élni.

Mondd meg nekem őszintén, te írnál magadról egy ilyen kis esszét egy tanárnak? Fogadok, hogy nem. Értem én, hogy így akartad bemutatni a karaktert, de ennél még az a elcsépelt megoldás is frappánsabb, amikor a tükörben vizsgálódva konstatálja, hogy milyen az arcberendezése.

„Halkan elmormoltam valamiféle szitkozódást – hiszen ki kereshet egy órával ébresztési idő előtt?! -,”

Ez de édes. Mintha ő egy kisbaba lenne, és mindenkinek tudnia kéne, mikor kel, és mikor illik zavarni.

Skipper? Így kapásból valami helyi menő rugbys kölök ugrik be, akinek izmos teste, szőke haja meg kék szeme van, és egy tapló, de mégis odavan érte az összes csaj, meg egy csomó haverja is van, akikkel mindig bulizik, és ultraszuperzsír módon Skippernek nevezik az amúgy Augustinusnak keresztelt szerencsétlent. Talán, hogy úgy mondjam, skippelhetted volna inkább ezt a nevet.

„Néhány másodperces bájcsevegés után…” A néhány másodperc az olyan 5-6, ami arra elég, hogy miután felveszed a telefont, köszönjetek egymásnak.

„Szinte meg sem lepődött, mikor meglátott, épp ellenkezőleg: szájának sarka meg-megrándult a visszafojtott, pajkos mosolytól.”

Miért, ilyen meglepő látványnak kéne lennie, hogy időben felkelt a gyerek?

Ha meg általában feleslegesek „Skip” megbeszélései, ez a Yori gyerek minek megy el?