Engel  blogja ~ Nem az a gond, ha néha elesel az úton, hanem az, ha többé nem kelsz fel
Engel

Engel D. White egy huszonegy éves egyetemista lány az ELTE Informatikai Karáról. Elhivatott az egyetemet illetően, mégis lusta, nagyon nehezen megy neki, de nem adja fel. Közben pedig kreatívkodik, gamerkedik, próbál élni.

EngelWhite szintén huszonegy, szintén ELTE IK. Közben pedig fanfictiont ír Eldaryáról, egy netes rpg játékról, próbál megbarátkozni az inzulinrezisztenciájával, az új külsőjével, amit ennek köszönhet.

Mint gondolhatjátok, ez a két név egy embert takar, aki most végre talán megtalálja a megoldást a problémáira, és kiírja nektek. Elmondja, miként működik a betegsége, milyen az egyetem, mit érez. Lehet még recepteket is hoz.

Ha emlékszel rám régebbről, akkor állj meg és nézz körbe. Kíváncsi vagyok a véleményedre.

Ha új vagy itt, akkor is szívesen veszek minden véleményt.

 

 

Ha pedig olvasni szeretnél ajánlom fanfiction-ömet.

Vérvonal - Eldarya fanfiction

© Engel D. White
- 2011-2012-2013-2014 -

©EngelWhite
- 2017 -

 

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Pályázat
Pályázat : Liviah Evolt - Camp Guitar 2. Angyalok Gördeszkán - második fejezet

Liviah Evolt - Camp Guitar 2. Angyalok Gördeszkán - második fejezet


2.fejezet

 D.C. szélen ült a hármas padoknál. Jobbján Aalex, a falnál pedig Fini ültek.  A második órán. Rajzon. Igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, mielőtt még észreveszik, hogy nem adta be a házi feladatot. De hiába. Sohasem menekülhetett meg a saját kézügyességétől. Illetve a kézügyesség teljes hiányától. A félév vészesen közeledett és D.C. tudta, ha nem szedi össze magát, muszáj lesz elköltöznie Alaszkába és nevet változtatnia, hogy édesapja soha többé ne találjon rá, mert még egy órát a rajz-magántanárnál nem, bírna ki.

- Dean Cole Overwood? – szólt Lidia tanárnő szigorú hangja.

- Jelen, tanárnő. – Szólt D.C. megfélemlítve, a tanárnő puszta hanglejtésétől.  Más emberek akkor adnak ilyen hangot, ha éppen most készülnek agyonnyomni egy tehetetlen  kis pókot.

- Azt látom – szólt a nő szigorú és fáradt hangon, amitől D.C. csak még jobban bepánikolt. – Kettes leszel rajzból, Dean Cole, remélem boldog vagy!

- Nincs is jobb egy kegyelem kettesnél, tanárnő. -  A fiú megkönnyebbülve lecsúszott székén. Tüdejéből hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.

- Micsoda boldogság – Aalex kiöltötte a nyelvét. – Én kitűnő lettem.

- Én is – csatlakozott Finn és lehasalt a padra, hogy lássa D.C. arcát.

- Hú, mondja a két rajzos. – D.C. visszanyelvelt.

- Én nem tudok rajzolni – ellenkezett Finn, a maga vidám módján.

- Ugyan már! – Aalex legyintett. – Bunda! Leonardo sírva fakadna a gyönyörűségtől ha látná, meg attól, ha meghallaná ezt a kamu szöveget.

- Hé, mi van? – Jenkis áthajolt a mögöttük lévő padból és megpiszkálta Fini hátát.

- D.C.  kettes – fordult hátra Finn. – Próbálja ránk fogni. – Vigyorgott hátra. Jenkis középmagas néger lány volt, leengedett hosszú hajjal és hatalmas szemekkel. Amikor ideje volt a Rave-n tartózkodott, csakúgy, mint D.C. névre hallgató kínai srác is. D.C. és Jenkis a kezdetektől fogva remekül kijöttek egymással. Részben azért is, mert mindketten rajongtak az ugrálós bicikliért és a kínai kajáért. Aalex, csakúgy, mint a többiek csodálkozott, hogy még nem jártak. De D.C.-nek és Jenkis-nek még csak eszükbe sem jutott, hogy járjanak. És ez talán így volt tökéletes.

- Fini, nem kéne neked orvoshoz menni? - Jenkis méricskélő tekintetével találta szembe magát, ahogy megfordult, hogy lássa a lányt. A szemék épp a mellette ülő Finnt méricskélték. A fiú ártatlanul meresztette vissza rá spániel szemeit.

- Nem. Én soha nem vagyok beteg. - Mondta magabiztosan és tenyerébe köhögött. - Soha.

*      *      *

Tesi után. Az ötödik óra. Aalex az orvosi rendelőben próbálta elbliccelni az udvari szünetet, ami egy kis egészséges levegőzésre szolgált, amire neki semmi szüksége nem volt, főleg harminc kör futás után, amiből tizenötöt letagadott. Finn beteges köhögése és szipogása, pedig arra adott okot, hogy jóhiszeműen elkísérje az orvoshoz. Finn rettenetesen félt az orvosoktól. Ezt is jól tudta. Legyen az háziorvos, agysebész, fogorvos, gyerekorvos, dilidoki vagy valami hasonló rémség, Finnt kiverte a víz, és magában szökési terveket készített, ha menekülésre kerülne a sor, melyik útvonalon tudna leghamarabb kijutni.

- Nem kell orvosnak lennem, ahhoz, hogy megmondjam, náthás vagy. – Bizonygatta Aalex, hogy némelyest is sikerüljön megnyugtatnia. – Nem lesz agyátültetésed, ember, miért vagy ennyire ideges?

- Nem kapok levegőt – szipogta Fini. – Ez… ez lehet asztma is! – kiáltott, majd hangja átment rekedt krákogásba. – A csudába!

- Mikor lettél ennyire készen? – kérdezte végül, hogy elterelje Finn figyelmét az képzeletbeli asztmarohamairól.

- Amy M-től kaptam el. De reggelre sokkal rosszabb lett, mint a hét előző napjain. Elég szívás. De gondoltam, elindulok, mert ma írunk franciából, és semmi kedvem iskola után megírni, mellesleg ha nem indulok el betegen, ott fulladsz meg, ahol vagy. Mellesleg, találkoztál már Nicole-lal?

Aalex némán bólintott.

- Tudod, valakinek fel kellett írni a szekrényére, hogy ribanc. Magától nem íródik fel.

- Milyen szép is a testvéri szeretet. – Jegyezte meg Finn rekedten.

- Már a tetőpartiért is ki akart dobni. Anya akadályozta meg. No persze nem azért, mert nem lettem volna képes rá, csak éppen fejjel lefelé hevertem, egészen védtelenül, fel nem készülve a támadására, amikor megkísérelt kitenni a hóra.

A tetőparti évek óta hagyomány volt a Rave-n. Mindenki eljött aki számított. Általában abból állt, hogy fogták magukat kimásztak az ablakon, és kiültek a tetőre. Nagyon jó szórakozás volt. Mindenki ugyan azt csinálta, mint rendesen csak egy tetőn. Tavaly télen Nole volt a szervezője, és hatalmas bulinak ígérkezett. Tetőkoncert, és a járókelők dobálása csipszel és kukac alakú gumicukorral. Tavaly előtt egy Harry nevű deszkás srác csinálta, bár ott kicsit elvadultak a dolgok, amikor Harry és D.C. kitalálták, hogy megfújnak egy bevásárlókocsit és leugranak vele a tetőről. Sikerült megakadályozni, bár nagyon csalódottak voltak, amikor vissza kellett vinniük egy bevásárlóközpont parkolójába. Akkor még Sutan is ott volt. Teljes valójában. Halványan emlékezett egy fogadásra is, aminek az volt a lényege, hogy ki tud több gumi-kukacot összekötni. Aalex elkezdte rágni megmaradt körmét. El kellett terelnie a gondolatait, méghozzá gyorsan, de ezt Finn, szerencsére megoldotta helyette.

- Mit csinálunk? - szipogta.

- Egyenlőre fogalmam sincs. - Válaszolt Aalex őszintén. - De Nicole miatt nem kell aggódni. Amint felmegyünk a tetőre, elhúz a plázába, szóval… Igazából nem gondoltam semmire. Buli, őrület, anarchia. Kell szerpentin fújó. Emlékszel, amikor Andreas befújta Blake kocsiját? Hát, az annyira kész volt! – a fiú szélesen elmosolyodott és Blake-t látta maga előtt. Annyira érzékeny volt arra a kocsira, hogy azt hitte, menten elsírja magát, amikor meglátja, hogy a kocsi össze van fújva valami rózsaszín és kék vacakkal. Blake amúgy is az általánosnál kicsit túlcsordul érzelmekkel. Úgy kezelte a Saab-ot, mintha minimum egy Csodajárgány lett volna. Néha az is előfordult, hogy Blakemobilnak nevezte, ami valljuk be, elég nevetségesen hangzott. Nem mellesleg Andreas egyetlen, drága bátyja és egyetemista, ami ebben az esetben az alkoholista szinonimája is lehetne.

- Szerpentinfújó és graffiti spray. Sok spray. Tüzet csinálunk. Bár nem tudom, hogy anyukád fog-e érte lelkesedni, de tény, hogy nagyon látványos lesz. – Finn komiszul ajkába harapott. Összenéztek.

- Ó, azok a jó öreg táborok – sóhajtott Aalex az Andreas-tól átvett teátrális hanglejtéssel. – Idén is jöttök? Már előre várom a nyarat, hogy ismét cserkész lehessek.

- Felejtsd el! – köhögött Finn és lökött egyet Aalexen. – Eszemben sincs! Viszont a tűz jó ötlet volt, el kell ismernetek. És naná, hogy nekem jutott először eszembe! Mellesleg Andreas mondott valamit tegnap... De elfelejtettem. Majd délután megkérdezem megint.

- Oké - Aalex elgondolkodva bólintott. - És ami a tüzet illeti, szerintem anya benne lesz. Anya mindenben benne van! - mindketten tudták, hogy Ms. Evans egyáltalán nem mondható szigorú embernek és szigorú szülőnek sem. Náluk mindenki szabad volt, azt csinált, amit akar, úgy, ahogy akarta. Csak néhány dolog várt betartásra, mint a nyári táborok, Aalex legnagyobb bánatára. Mrs. Wonder ellentétben, Aalex édesanyjával egy szabálykedvelő, sikerre éhes, és sikert falatozó nő volt, aki úszott a rend és a tökéletesség világában, és gyerekeitől ugyan ezt a tökéletességet várta. A kicsi Tyler, a hercegnő Amy M a tökéletes férj, és Finn. Finn, aki mindenhogy kilógott a sorból. Két sztárügyvéd tökéletes életébe első fiúgyermekként toppant be Fini, aki, mint tizenhat évvel később kiderült, nem igazán érdeklődik a sakk, a francia, a matematika és a jog iránt. Őt leginkább a tánc és az írás érdekelte, amiben szülei, kompromisszumok nélkül, képtelenek voltak tolerálni. Így Finn mindent megtett, hogy azt tehesse, amit igazán szeret, egészen tavaly nyárig, amikor is egy váratlan, szívbemarkoló hisztivel egyetemben, enyhített körülményein. Ennek ellenére tudta, hogy a krumping és a jerking otthon még mindig tabu-témák, viszont a matekszakkörtől és három plusz sakkórától megszabadulhatott és sokkal több időt tölthetett a Rave-n, mint eddig. Ez Finn életében hatalmas szó volt.

- Ja, és ami a szerpentinfújót illeti, tudok egy helyet, ahol neon színű... - kezdte Aalex lelkesen, de egy váratlan, vidám hang félbeszakította.

- Bejöhetsz, drágám!

Nagyon úgy látszott, hogy több dolog megbeszélésére már nem maradt idejük, mert a doktornő kinézett a váróba, és meglátta a köhögéstől fulladozó Finnt, akinek lassan taknya-nyála összefolyt, de mindezen zavaró tények ellenére, lelkesen társalgott barátjával.  A nő nem tétovázott, azonnal beráncigálta magával Finit, egyedül hagyva ezzel az éppen mondat közepén tartó Aalexet a rideg váróteremben. Immáron az orvosi szobában Finnt elkezdte rázni a hideg. Vissza akart menni a váróba, méghozzá azonnal, de erre jelen pillanatban nem sok esélyt látott. Az ablakok zárva, az egyetlen ajtót túl messze van. A plafonig csempézett rendelőből nincs kiút.

- Nem vagyok beteg – mondta remegő kétségbeesett hangon, amikor szembesült vele, hogy kettesben maradt egy szűk helyiségben az orvossal. – Én tényleg nem…

De a doktornő nem engedett. Felparancsolta az asztalra, megnézte a tüdejét, majd megkérte a fiút, hogy táltsa a száját, de Finn vonakodott teljesíteni a parancsot.

- Na, ne lény ilyen makacs, 16 éves vagy. Igaz? – emlékeztette. – Hadd nézzem meg a torkod. Na, nem kell félni, nem harapok.

Fini kényelmetlenül mocorgott ültében, egy ideig vonogatta vállait, majd úgy döntött, hogy kénytelen megbízni egy orvosban, életében először. Hát óvatosan kinyitotta a száját. De még ki se nyitotta teljesen szájában érezte a hideg fémet, ahogy lenyomja a nyelvét és egy figyelő tekintetet, aki éppen sajgó torkát bámulja egetverő figyelemmel. A szája megtelt fémes, keserű ízzel, olyan hideg volt, olyan undorító… És ennél a pontnál nem bírta tovább. Öklendezni kezdett, majd köhögni és a kettő egyszerre.  Összegörnyedt, testét rázta a köhögés, és alig bírta visszafogni a reggel elfogyasztott müzlijét, ami most nagyon felszínre akart törni. Mély levegőket vett, már a szemei is könnyezett a köhögéstől, mire ki tudott nyögni egy értelmes mondatot a doktornő felé.

- Kaphatnék egy zsebkendőt? – hörögte tehetetlenül és megtörölte könnyektől bevörösödött szemeit. – Oh… - sóhajtott kimerülten és megpróbálta megköszörülni égő torkát. Mellkasa sajgott, mintha csak egy egész ménes vágtatott volna végig rajta, a szeme égett, a feje hasogatott,  kétségbeesetten szipogott, és meresztgette szemeit egy zsebkendő után. – A csudába. – Szepegte végül.

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
8 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
2012.04.28. 23:19
Noi

 

Kedves Jons!
Nos, igen. Már az első fejezet elég zavaros nekem. Úgy lett vége az első fejezetnek, hogy az egyik gyerek nővére majdnem megölte őt, a barátja kiszabadította, és épp lekéstem a matek óráról. Most éppen rajz óra van. (Oké, ezt igazából magamnak írtam le :))
Nagyon sok a tőmondat. Ami érthető, ha fokozni akarod a hangulatot, ijesztő résznél vagy. Viszont ez rajzóra nem ilyen helyzet, pedig nekem is volt egy-két borzasztó tanárom :)
'Fini ültek.' Ezt nem értem. Fini eddig sehol se volt. És igazóbl az az egész mondat nem helyet. Jobbján x ült, balján y. Mert én, olvasó, nem tudom, hogy hol van a fal. 
'- Jelen, tanárnő. – Szólt D.C. megfélemlítve, a tanárnő puszta hanglejtésétől. "
Tanárnő után nincs pont, szólt kisbetűvel. És a tanárnő nem félemlítette meg, D.C. magától fél, attól, hogy mi fog következni. Nem indokolt ez a szó.
Milyen hangot ad egy ember pók gyilkolás közben? Én főleg semmilyet, mert próbálok a lehető legmesszebb lenni az említett állattól. 
'visszanyelvelt.' Hát nekem erről a szóról nem a nyelv kinyújtása jut eszembe.
Nekem nem úgy tűnt, mintha bárkire is rá akarta volna kenni ezt a kettest, inkább örült neki, szóval ezt nem értem :)
Oké, a három csillag előtti részről egy kis összefoglaló: zavaros a megfogalmazás. Olvasd csak vissza, tudni fogod, mire gondolok. És ismét a párbeszéd szerkesztés leggyakoribb hibájába csúsztál bele, amit az elejénk ki is emeltem(mondtak végén nincs pont, gondolatjel után kisbetű).
Az orvostól való félelmet megértem, bár azt nem igazán, hogy az állatorvostól miért kell félni.. :)
Tetőparti évek. Jó az a rész, hogy leírod miről is van szó, viszont a megfogalmazás itt is zavaros. Az első mondat már kérdést vetett fel bennem: mi volt hagyomány? És az általában szóval kezdődő mondat kezdte érthetővé tenni az egészet. Viszont az a leírás is kicsit homályos.
"Blake amúgy is az általánosnál kicsit túlcsordul érzelmekkel."
Túlcsordult érzelmekkel rendelkezik, vagy valami, ami illik a mondat első feléhez.
A Finn családját bemutató rész igazán találó lett, szépen megfogalmaz, egy-két vessző hibával.
Na igen. A helyzet, hogy nem fokozódott az izgalom az első fejezethez képest. Számomra nem derült ki, hogy mi a történet témája. Nagyon sok helyen érthetetlen, a szavak végéről mintha hiányoznának a betűk, teljesen felesleges részek vannak benne.
 
Pontszámod: 10/5
 
Noi
2012.04.17. 20:31
Andzse

 

Na de a leíró részek. Még mindig nem találkoztam sokszor velük.
Bár, végre kaptunk szereplő-leírást, Jenkisről, valamint végre Finn hátteréről is szó esett, de azért nem vitted túlzásba. J
Fontos, hogy a környezetről is adj egyfajta képet az olvasónak, mert te hiába látod magad előtt a helyszínt, ahol a szereplőid vannak és az események játszódnak, ha ezt nem írod le az olvasónak és nem fested le elé, akkor nem fogod elérni a kívánt hatást, az olvasó nem tudja teljesen beleélni magát a történetbe.

A stílusod még mindig tetszik. Aki szépirodalmi műre vágyik, az nyilván nem téged fog olvasni, de én, és szerintem egyébként sokan mások is kedvelik az efféle laza, felszabadult, humoros stílust. Persze néha nem árt másmilyent is kipróbálni, komolyabbat, de szerintem tartsd meg ezt a „jó szokásod” és fejlesztgesd. J

Noha a fejezet nem volt hosszú, nem is nagyon értettem, hogy mi volt a funkciója. Sokat nem haladtunk előre a történetben, azon kívül, hogy megtudtuk lesz egy buli a tetőn, D.C. kettest kapott rajzból és hogy Finn fél az orvosoktól.
Úgy érzetem, hogy „áll” a történet, nem mozdulunk előre semennyivel, és információkat is csak olyanokat kapunk, amik annyira nem tűnnek lényegesnek. Kicsit úgy tűnt, mintha minden előzetes tervezés nélkül leültél volna, és ami eszedbe jutott, azt leírtad.
Egy fejezetet igyekezz mindig úgy felépíteni, hogy történjek is benne valami, tehát előre tervezd meg, hogy igen, ennek a fejezetnek ez és ez lesz az alapja, ez és ez fog történni, ami a későbbi történések folyamán lényeges lesz. A történetnek haladnia kell, ha egy helyben toporog, akkor az olvasó nem fog vágyat érezni arra, hogy tovább haladjon benne, hiszen valamelyest céltalannak érzi majd az olvasást.

Örülök, hogy olvashattam tőled két fejezetet. Bár maga a történet, a világ, a szereplők nem állnak olyan közel hozzám, és azt hiszem magamtól nem igen fogtam volna bele az olvasásába, a stílusod nagyon tetszik, engem kifejezetten szórakoztat.
Sokan írnak úgy, hogy semmiféle ráérzésük nincs, hogyan kellene a szavakat egymás után pakolgatni, hogy azzal jó hatást érjenek el, hogy élvezettel lehessen olvasni, amit írtak, de szerintem ez benned megvan, az meg rajtad múlik, hogy ezt az évek folyamán mennyire fejleszted és gyakorlod. Hajrá. J

Andzse voltam, és adok pontot is

 

10/7,5 

2012.04.17. 20:31
Andzse

 

Mivel én adom le nyilván utolsóként (vagy utolsó előttiként) a kritikát, ezért nem megyek rá nagyon a helyesírási dolgokra, a többiek már nyilván megtették, de azért bemásolok pár számomra érthetetlen részt, mert nem bírom ki úgysem, hogy ne hívjam fel a figyelmet rájuk.

 

Jenkis méricskélő tekintetével találta szembe magát, ahogy megfordult, hogy lássa a lányt. A szemék épp a mellette ülő Finnt méricskélték. A fiú ártatlanul meresztette vissza rá spániel szemeit. – Itt mi, vagy hogy? A „szemék” gondolom elírás, de magát a szituációt sem értem, kicsit túlírtad. Már az első mondat kicsit nyakatekert, szerintem megfordítva a tagmondatokat érthetőbb lenne: „Ahogy Finn megfordult, hogy lássa a lányt, annak méricskélő tekintetével találta szembe magát. A fiú ártatlanul meresztette vissza rá spániel szemeit.” A középső mondat felesleges, mert már az elsőben leírod.

 

Tetőkoncert, és a járókelők dobálása csipszel és kukac alakú gumicukorral.  – Sok az „és”. „Tetőkoncert, valamint a járókelők dobálása chipssel és gumicokorral.”
 

„Felparancsolta az asztalra, megnézte a tüdejét, „ – orvos lánya vagyok, így ebbe már csak azért is belekötök. J A tüdejét megnézni nem tudja, (hacsak nem csinált ott helyben röntgent,) így gondolom arról van szó, hogy meghallgatta.


És akkor úgy összeségében…
A kezdő szituáció nekem nagyon tetszett, az tanárnő és a srác közti párbeszéden jót nevettem.
Azt már sikerült leszűrnöm a két fejezet alapján, hogy párbeszédekben kifejezetten jó vagy, mert szórakoztató és élethű mondatok hangzanak el a szereplők szájából, már csak azt kell kialakítanod és megtanulnod, hogy a szereplők mondatai azok egyben jellemezzék is őket, mert jelenleg még nem nagyon különböznek a más-más karakterek beszédstílusai. Érd el, hogy anélkül is tudja az olvasó, ki beszél, hogy odaírnád a végére hogy „mondta XY”. Ez persze nem azt jelenti, hogy akcentussal vagy egyebekkel kellene felruháznod a karaktert, sőt, nem is kell, hogy feltűnően máshogy beszéljenek a szereplők, de hát a való életben is eltérő a beszédstílusunk, máshogy fogalmazzuk a mondatokat, máshogy fejezzük ki magunkat. Az életben ez azért könnyebb, mert halljuk egymás hangját is, így tudjuk, hogy ki beszél, de egy történetnél ugyebár ez nem így van. Pontosabban, lehet így, ha ügyesen eléred, hogy az olvasó szinte hallja a szereplők beszélgetését. Szóval erre próbálj ráfeküdni a párbeszédek írásánál, és akkor tökélyre is fejlesztheted a dolgot.
Én egy történetben a párbeszédet tartom a legfontosabb dolognak, a leíró részek mellett, és ha van egy alap érzéked a párbeszédek felépítéséhez, akkor szerintem már jó úton vagy. J

 

2012.04.14. 23:55
Hemy

Köszi, Engel, hogy szóltál. Szerintem egy rakás minden eltűnt az éterben a kritikám végéről, de már fogalmam sincs, mit írhattam. De 6 pontot adok a fejezetre.

2012.04.14. 14:45
Gyöngyvér

Helló, iten vagyok!
Nos sokadszori próbálkozás után csak ideértem, és remélem ezúttal el is küldi, mert negyedszer nem kezdem újre.
Szóval úgy tűnik a második fejezetek a háttérinfókról szólnak, ami egyrészt jó, másrészt fura. Bár ez nem tartozik ide.
Ami idetartozik, hogy ebben a fejezetben mintha kevesebb lenne a voltozás, ami határozottan pozitív, viszont úgy tűnik, hogy belekeveredtél abba, hogy a kötőjel után nagybetűvel, avagy kisbetűvel kell-e irni. nem tudom, hogy ez elgépelés, oda, nem figyelés, vagy tényleg az amire gondolok, viszont zavaró. A kötőjel után kisbetűvel irunk, és a pontot ott tesszük ki. Ezzel a részével nem volt gond, de amikor egy mondaton belül akarod kifejezni, hogy mit művelt, akkor nem kezdünk utána nagybetűvel. ez persze nem vonatkozik a kérdőjelekre, és a hosszabb megszakításokra, csak ezekre a rövidekre: 
- Nem kapok levegőt – szipogta Fini. – Ez… ez lehet asztma is! – kiáltott, majd hangja átment rekedt krákogásba. – A csudába!
Aztán amit még különösnek találtam, hogy Aalex tényleg úgy viselkedik, mintha kutya baja sem lenne, pedig a végén szabályosan fuldokolt. Ha pedig nem veszi komolyan, akkor legalább tegyen egy megjegyzést, hogy milyen hipohondriás.
A szóismétlés is soknak éreztem, próbálj több szinonímát találni, az olvashatóságot is segíti. 
Összeségében nem volt ez rossz fejezet, bár kimondottan nem történt benne semmi. Bár azt azért az orrunkra közhetted volna, hogy mi van a srácccal. Kicsit úgy fest a dlolg, mintha függővéget akartál volna, de aztán nem jutott eszedbe semmi. Ez pedig így nem egészen a leghatásosabb. Úgyhogy erre a fejezetre én 10/6-ot adok neked.  

2012.04.12. 20:08
Netty

Szépen lehagyta xD

 

Mellesleg ez a fejezet nem volt unalmas, én elvoltam olvasás közben. Előfordult már velem olyan, hogy elbóbiskoltam az egyik könyv világának kutatásakor. Bár, azért kicsit furcsa, hogy Finn fuldoklott, Aalex meg ennyire lazán vette a barátja szenvedését. Mert nekem az jött le, hogy szinte a halálán volt az a srác.

Erre a fejezetre 6.5 pontot szeretnék neked adni, mert látom, hogy nagyon ügyes vagy, de van még min javítanod. Alapjába véve imádom az írásaidat, főleg azt a novelládat, amelyet beküldtél az egyik pályázatomra (a Párizsost).

További szép napot, jó írást! :)

2012.04.12. 20:07
Netty

Szia!

Nem volt rossz ez a második fejezet. Lényegesen jobban tetszett, mint az előző, bár több hibát találtam, mégis ezt rátudom arra, hogy hosszabb volt ez a rész. Itt nem éreztem azt, hogy siettél, meg már hellyel-közzel megtudtam néhány dolgot erről-arról a szereplőről.

Még az előző kritikámban kifogásoltam a „Fini” becenevet, elnézést kérek, itt már világossá vált (meg a reagálásodból is), hogy azzal minden rendben van. Bocsánat a tévedésért!

Rögtön rá is térek a nehezebb témára, ami a helyesírás:
mert még egy órát a rajz-magántanárnál nem, bírna ki.” Rengeteg helyen láttam vessző felesleget ill. hiányt. A mondat az utóbbira egy tökéletes és nagyon szembetűnő példa.
A szemék épp a mellette ülő Finnt méricskélték.” – szemek, nem?
Szerpentinfújó vs. szerpentin fújó. Kétféle írásmódot láttam, az utóbbi helytelen.
” hogy elterelje Finn figyelmét az képzeletbeli asztmarohamairól.” – A névelőnek illeszkednie kell a következő szóhoz, tehát itt a-t kell használni. Ezt gondolom te is tudod, gyanítom ez egy elgépelés.
” Mrs. Wonder ellentétben, Aalex édesanyjával egy szabálykedvelő, sikerre éhes, és sikert falatozó nő volt,” – No, itt aztán belekeveredtem a mondatba! Lehet én vagyok kissé gyengeelméjű, de át kéne gondolni, hova teszünk vesszőt!
” Az ablakok zárva, az egyetlen ajtót túl messze van.” – ajtó, csak simán.
” táltsa” – tátsa
”már a szemei is könnyezett a köhögéstől” – vagy egyes számba teszed a szemek főnevet, vagy T/3-ba az igét.
” ne lény ilyen makacs” – légy, kérem szépen.

Kis megjegyzés: a doktornő felnyitotta Finn mellkasát, vagy hogyan nézte meg a tüdejét? Inkább meghallgatta, tudod, a sztetoszkóppal.
Ott a végén, amikor Finn a doktornővel beszélget, a kérésnél nagyon gyengédnek tűnt. Ha felszólítja, akkor felkiáltójelet kell tenni, mert így ez egy egyszerű kijelentés, amitől Finn szinte hihetetlen módon táltosodott meg.

Figyelj jobban a szóismétlésekre, találtam néhányat, amik amúgy nem annyira idegesítők, hogy említésre méltók legyenek!

Na de, én nem csak hibákat találtam, hanem rengeteg pozitívumot is. Például amikor Finn és Aalex elkezdtek beszélgetni a rendelő felé menet, és azok a leírások, mondjuk a tetőpartiról, szépek voltak. Sikerült megkedveltetned velem azt a bizonyos Harryt, meg D.C.-t, csupán egyetlen félmondattal („megfújnak egy bevásárlókocsit és leugranak vele a tetőről”). D.C. neve is nagyon ötletes, kifejezetten tetszett!

Mellesleg ez a fejezet nem volt unalmas, én elvoltam o

2012.04.11. 10:25
Hemy

Kedves Jons!

Itt a kritikám a második fejezetről:

Nekem az elején elég furcsa, hogy pont rajz órán vannak a gyerekek. Mivel ez készségtantárgy, nem mindenki lehet ügyes belőle, ezért a tanárok a kreativitást és az igyekezetet osztályozzák, illetve a tanuló önmagához mért teljesítményét. Oké, hogy nem lesz ötös belőle egy pálcikaember szinten megrekedt gyerek, de rajzból például eleve nem is lehet buktatni. Legalábbis Magyarországon így van. Na jó, az én időmben így volt, amíg voltak rajz óráim, gőzöm sincs, ma hogy megy. Bár gimiben is inkább szerkesztettünk, amihez meg olyan nagy kézügyesség nem kell. Szóval véleményem szerint kicsit felszínesen gondoltad át ezt a jelenetet.

Más emberek akkor adnak ilyen hangot, ha éppen most készülnek agyonnyomni egy tehetetlen  kis pókot.” Miért, milyen hangot ad ki egy ember, aki agyon akar nyomni egy pókot? Én általában hang nélkül, üvöltést, kiabálás, sikítást, nyöszörgést mellőzve ölök bogarakat, így nálam ez a hasonlat nem talált be. Használj konkrétabb példákat.

„Jenkis középmagas néger lány volt” Ilyet nem illik mondani. Mármint, hogy néger. Fekete, vagy sötét bőrű.

Ugrálós bicikli? Az mi a szösz? Egy félmondatos magyarázatot mellékelhettél volna hozzá.

„egyetemista, ami ebben az esetben az alkoholista szinonimája is lehetne.” Ezt a kijelentést az egyetemisták nevében kikérem magamnak! :D Nem így működnek ám itt a dolgok.

Számomra eléggé a semmiből jön, ahogy elkezdenek valami tűzgyújtásról beszélgetni. Azt kicsit lehetne konkretizálni, mert eléggé a levegőben lóg.

Szerintem a legnagyobb hibád, hogy nem tudod, milyen az a közeg, az a világ, ahol a történeted játszódik. Gondolom, a helyszín Amerika, igaz? Itt kezdődik a baj. Merem feltételezni, hogy azon kívül, ami a kiszínezett amcsi tinifilmekből meg –könyvekből neked átjön, nem sok mindent konyítasz az amerikai oktatási rendszerhez. Ezért fogod a magyart, és egyszerűen odarakod, ettől pedig elég hiteltelen lesz az írásod. Plusz, olaj a tűzre, hogy belekeverted a cserkészséget is. Hogy „újra” cserkész lehessen, mondtad te. Nos, én sem vagyok ezen a téren szakértő, de úgy tudom, ha valaki egyszer cserkész lesz, az utána már úgy is marad. Elég érdekes ez az intézmény, főleg egy európainak, de hát mindenki tudja, hogy az amcsik, őőő… furák. Csak hogy visszafogottan fejezzem ki magamat.

 

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
Chat
 
Közöségi média

Engel Facebook oldala

Engel YouTube csatornája

Engel DeviantArt galériája

 

 
Látogatottság
Indulás: 2011-12-22
 

Könyves oldal - egy jó könyv, elrepít bárhová - Könyves oldal    *****    20 éve jelent meg a Nintendo DS! Emlékezzünk meg ról, hisz olyan sok szép perccel ajándékozott meg minket a játékaival!    *****    Ha érdekelnek az animék,mangák,videojátékok, japán és holland nyelv és kultúra, akkor látogass el a személyes oldalamra.    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Könyves oldal - Ágica Könyvtára - ahol megnézheted milyen könyveim vannak, miket olvasok, mik a terveim...    *****    Megtörtént Bûnügyekkel foglalkozó oldal - magyar és külföldi esetek.    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    A boroszkányok gyorsan megtanulják... Minden mágia megköveteli a maga árát. De vajon mekkora lehet ez az ár? - FRPG    *****    Alkosd meg a saját karaktered, és irányítsd a sorsát! Vajon képes lenne túlélni egy ilyen titkokkal teli helyen? - FRPG    *****    Mindig tudnod kell, melyik kikötõ felé tartasz. - ROSE HARBOR, a mi városunk - FRPG    *****    Akad mindannyijukban valami közös, valami ide vezette õket, a delaware-i aprócska kikötõvárosba... - FRPG    *****    boroszkány, vérfarkas, alakváltó, démon és angyal... szavak, amik mind jelentenek valamit - csatlakozz közénk - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - Rose Harbor, a város, ahol nem a természetfeletti a legfõbb titok - FRPG    *****    why do all monsters come out at night - FRPG - Csatlakozz közénk! - Írj, és éld át a kalandokat!    *****    CRIMECASESNIGHT - Igazi Bûntényekkel foglalkozó oldal    *****    Figyelem, figyelem! A második vágányra karácsonyi mese érkezett! Mesés karácsonyt kíván mindenkinek: a Mesetáros    *****    10 éves a Haikyuu!! Ennek alkalmából részletes elemzést olvashatsz az anime elsõ évadáról az Anime Odyssey blogban!    *****    Ismerd meg az F-Zero sorozatot, a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-szériáját! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Advent a Mesetárban! Téli és karácsonyi mesék és színezõk várnak! Nézzetek be hozzánk!    *****    Nagyon pontos és részletes születési horoszkóp, valamint 3 év ajándék elõrejelzés, diplomás asztrológustól. Kattints!!!!