Na de nézzünk mélyebbre összehatásilag.
Örültem, hogy mérséklődött a „pontpontpont” használat, bár még itt is volt néhol olyan helyen, ahol szerintem felesleges volt, bár most nem zavart annyira. Most is sikerült haladnom a szöveggel, alapvetően tényleg folyékonyan lehet olvasni, csak a fentebb említett dolgok voltak kissé zavaróak, a káromkodás pedig nagyon. Erre tényleg figyelj oda, mert nagyban lerontja a regényminőségét, ráadásul ha sok ilyet sütsz még el a fejezetek folyamán, akkor akár olvasót is veszthetsz miattuk. Lehet, hogy neked nem tűnnek ezek a szavak meghökkentőnek, vagy természetellenesnek, hiszen te írtad, viszont annak az olvasónak, aki alapvetően nem beszél így (beszélhetek itt magamról is, nem mondom, hogy nem szoktam káromkodni, de kedvtelésből nem), annak nagyban akadályozzák a beleélését és teljesen elidegenítik a karaktertől. És gondolom neked nem ezek a céljaid.

A mellékszereplőkről még mindig nem tudtunk meg többet, néha néha megszólalnak, szürcsölnek és bökdösnek, de ezen felül azonban teljesen feleslegesnek mondanám őket, vannak és ennyi.
Maga a fejezet elég rövidkének tűnt, az előzőhöz hasonlóan, amit sajnálok.
Furcsa, hogy bármennyire is sorolom a hibáidat és a negatívumokat, mégis érdekel, hogy mi lesz a folytatás. Meg van az írásodban az a plusz, ami elengedhetetlen egy regényhez, hogy űzze az olvasót tovább és tovább a történésekkel, hogy érdekelje, mi fog belőle kisülni.
 Az a baj, hogy csak ez nem elég egy jó regényhez. Ha a fentebb említetteken tudsz változtatni és tudod fejleszteni magad a hiányosságokban akkor tényleg lehet olyan ez a regény, amit kikapcsolódás olvasni. Kívánom a legjobbakat ehhez. ;)                                                                                                 

Nem tudtam eldönteni, melyik volt a jobb fejezet, ez, vagy az előző, mert mindkettőben voltak olyan dolgok, amik egyáltalán nem tetszettek, de végül azért adok egy ponttal többet, mert a történet érdekesen alakul és hiszek abban, hogy a későbbiekben a hibákat is kiküszöbölöd majd.

10/7

Andzse     

Ezt a második fejezetet tényleg vártam, kíváncsi voltam mit hozol össze az első után. J Na lássuk előbb azokat a dolgokat, amik nem voltak tiszták…

- „Engem teljesen levert a víz,” – szerintem ez inkább „kivert”.

- „és a lábaim feladták a szolgálatot” – ez pedig „felmondták”-ként szerintem jobban hangozna, de így sem helytelen.

- „mert úgy sajgott, azt hittem, menten bevizelek” – hinnye, más hasonlat nem volt készenlétben? :D Egyszerre akasztott meg és fogott nevetésre a mondat, holott szerintem nem ilyen hatást hivatottak elérni. Egyébként kissé túl fiúsnak tűnik ez a mondat egy lány szájába, még akkor is, ha nem egy cicababáról van szó. Egy „mentem összepisilem magam” esetleg, de én a helyedben teljesen más hasonlat felé eveznék, aminek nincs köze a pisiléshez. J

- „Óvatosan jobbra fordítottam a fejem, hogy jobban szemügyre vegyem a nyakamon ékeskedő… tetoválást??? Mi a büdös fasz történt?” – ííí, te lány egy tizedmásodperc alatt le tudsz lombozni az ilyen beszólásokkal. Az előző fejezetben is előfordultak ilyesmi stílusú kifejezések, de azért ez már sok lesz. Egyáltalán nem illik bele az amúgy olvastató stílusodba. Egy „Mi a franc?” is képes lenne elérni ugyanazt a hatást, ráadásul még a szereplő sem tűnik tőle alpárinak lány létére, és a történet összhatását sem rombolja ilyen mértékben. A „???”-ról már nem is beszélve. Elhiszem, hogy meglepődik a szereplő, de egy „?!” is elég lenne, mennek érzékeltetésére.

„Emellé a bőröm is hófehér volt, néhányan ezért vámpírnak neveztek, én pedig próbáltam velük együtt nevetni - de tényleg -, mégis a végén csak szemforgatással tudtam le a dolgot.” – itt inkább csak egy kis értelmezési hiba van. Akkor most nevetett velük, vagy szemet forgatott? Gondolom az utóbbi, de akkor az érthetőség kedvéért „én pedig hiába próbáltam velük nevetni” – „a végén mégis” kombinációkkal jobb lenne.

„A faszomba!” – nagyon hangulatrontó, tényleg, olyan mintha folydogálnál egy lágy sodrású folyóval és hirtelen a semmiből neked csapódna egy farönk. Kellemetlen.

- Hát… - Jótól kérded. – Ez egy absztrakt minta. – na ezért egy naaaagy piros pont jár, végre egy beszólás, vagy inkább kiszólás, ami tökéletes, szellemes és pont jókor van elsütve. Ilyenek kellenek még, nem káromkodások. Találd meg az arany középutat – szólt Andzse, a zen mester.

Helló, meggyüttem!
Úgy tűnik, hogy a második fejezet itt is az információmegosztásról szól. Na jó itt inkább az okozatokat olvashattuk, ami nagyjából, durván, és megközelítőleg megegyezik. Tudod, a fecske is költöző madár, mint a gólya, csak kisebb és nem hasonlít rá.
Az első durva hiba ami feltünt, hogy felnyomta a villanyt. Nos mikor a tekintetem befogadta ezt a szót, nem egészen az áram bekapcsolásra asszociált. Az ember ezt a szót, nem igazán a lámpa felkapcsolására használja. értem én, hogy lazán illetve combosan nyomod, de vannak olyan szavak, amiket az ember villámgyorsan félreért. Mondjuk mikor olvastam tovább a szöveget értetlenkedtem. Szóval a villanykapcsolót nem nyomjuk fel sehová.
A második hiba egy túlragozás volt, ami nem igazán illet a szövegkörnyezetbe:
" dévédéimet tárolandó dobozon"
Itt elég lett volna, hogy a DVD-k tároló doboz, értjük ezt mi így is.
Aztán van némi szájbarágás, mikor megmondja, hogy mi az a szó. Ezt speciel el tudtam volna képzelni, hogy valamelyik párbeszédbe csempészed bele. Szebben hangzott volna egy kevéssel.
Ja és a lezúzott elefánt is inkább összetört, bár ez nem akkora hiba, végül is belefér.
És könyörgöm ne derüljön ki, hogy vámpír mert megeszem a hajamat. Bár lecsengett az őrület, legalábbis remélem, de én még szenvedek az utóhatásoktól.
Összeségében nem rossz fejezet ez, 10/7-et adok a fent említett okokért. A vámpíros rész főleg személyes.

Kedves Nashii!

Az első komolyabb hiba, ami a szemembe ötlött, ez volt: „fürdőbe tébláboltam.” A téblábolni szó azt jelenti, hogy tevékenykedni, sertepertélni (milyen magyar szavak, egek…), semmi helyváltoztatásra utaló jellege nincs. :)

A másik, hogy néhol helytelenül ragozol. De ez nem csak rád igaz, általános hiba úgy nagyjából minden magyarnál. Itt van néhány példa: „visszanyertem gyanakvó mivoltom,” „tervezgették a jövőm,” „egyre csak locsoltam az arcom.” Ha megnézed, a mivoltom, jövőm és arcom szavak tárgyesetben állnak, de csak a birtokos jel van rajtuk, a tárgyrag nincs. Helyesen úgy lenne, hogy mivoltomat, jövőmet és arcomat. Beszélt nyelvben még elmegy a másik eset is, én is beszélek úgy, de azért irodalmi nyelvben illik helyesen ragozni.

„úgy sajgott, azt hittem, menten bevizelek.” A főszereplőnek eddig elég obszcén stílusa volt (lásd később: „Mi a büdös fasz történt?” Ilyet azért tényleg csúnya beleírni egy regénybe…), ez a visszafogott kifejezés éppen emiatt hat itt viccesen.

„egy Yokohama-i egyetemre járok majd…” Helyesen: yokohamai.

„mi a vér folyik itt.” Ez elég furcsa szleng.

Egyébként ügyesen írsz, dinamikus, könnyen olvasható a történet, csak a különösen ronda szavak akasztják meg a lendületét. Akármennyire is menőnek tűnik ez, borzasztóan nem az, és kilóg az egyébként szépen megfogalmazott írásból. Én azt ajánlanám, erről szokj le, mert különben sem szép az, ha egy lány ilyeneket mond.

A főszereplő továbbra sem érdemelte ki a szimpátiámat, a többi karakter pedig érezhetően csak töltelék.

Ez a fejezet érezhetően összeszedettebb, mint az előző, talán azért, mert rövidebb is. Ezért egy ponttal többet adok, mint az előzőre, tehát: 7,5.

Szia!

Érdekes érzelmeket váltott ki belőlem ez a fejezet. Nos, nem tetszik annyira, mint az első. Gondolom ez valami átvezetés a következő részek izgalmas világába, de egyelőre ez így nem hatott meg. Úgy éreztem, sietsz. Nagyon sietsz. Egyes helyek szép kidolgozása elnyerte a tetszésemet (lásd rögtön az első bekezdés). Viszont voltak olyan területek is, ahol nem volt annyira élvezetes, sőt, kedvet kaptam az eltűnéshez.

Az nagyon komoly volt, amikor egyszer csak Hime felébred az ájulásból, aztán felöltözik, észreveszi a tetoválását, rátesz egy sálat, végül elmegy. Nem tudom, én nem venném félvállról az ájulást. Hálát adtam volna a helyében, hogy nem fulladtam meg valamitől, és ittam volna vizet (ilyenkor azt kell). Talán az iskolát is hagytam volna a jó égbe. Mellesleg nem aludt egy kicsit sokáig? Jó, mivel ez nem egy hétköznapi történet, így el tudom képzelni.

Meg kell jegyeznem, Hime szülei nagyon figyelnek lányukra. Értékeltem volna, ha egy-két mondatban leírtad volna, ahogy feltűnik nekik a tetoválás, vagy ha az nem is, akkor a szemszínváltozás.

Hime barátai is nagyon félvállról veszik a lány dolgait: a szemüveg, a kontaktlencse, a sál, a tetoválás, ahogy elkapta Eikot... Érdekes, egyáltalán nem kíváncsiak.

Jöjjön egy kis helyesírás-nyelvhelyességi rész:
”felvéltelimről” – elgépelés: felvételimről.
” Miután letusoltam, észrevettem, hogy a ruháim a szobában hagytam” – a „ruháim” szóhoz kellene egy toldalék, mert így nem hangzik jól. Vagy a hagytam-ot egy maradtak-ra cserélni.
” Sárga, vagy inkább aranybarna szempár nézett vissza az arcomból rám.” – A tükörből, úgy jobban hangzana.
Megint voltak illúzióromboló mondataid, amik a való életbe nagyon beleillenek, de bármennyire laza a stílusod, egy regénybe ilyet nem szabadna írni:
”azt hittem, menten bevizelek.”
”aminek hatására majdnem infarktust kaptam”
A konyhában esetleg, de itt eltűrni szinte lehetetlen.

Az egyik csúnya szót sem éreztem odaillőnek (Mi a büdös fasz történt?), ennél egy kicsit elkomorodtam, annak ellenére is, hogy ezt bizony szoktam használni (nagyon szégyellem, de ez az igazság). Nem, ez üt, csak nem éppen jó értelemben.

A vége kifejezetten jó volt, misztikus, szinte arra kényszerít, hogy tovább olvassa az olvasó, mert egyszerűen zavar, hogy nem tudni, mi fog bekövetkezni a további részekben. Valamit sejtünk, de szinte pontosan megmondani lehetetlen. Szépen beadtad nekem a továbbolvasási kapszulát, habár ez a fejezet annyira nem tetszett. Mindenesetre nem rossz, az ilyen „bevezető részek” általában hasonló dolgokat váltanak ki belőlem.

Én 7 pontot adnék a fejezetedre.
Próbálj egy kicsit finomítani a stílusodon, de alapjába véve szeretem az írásaidat ^^