Halihó!

Ma szokás szerint meg se próbáltam figyelni az órákon (két előadásom volt), bár az utolsón, ami négytől van fél hatig, általában jegyzetelek, most mégis kihagytam ezt a lehetőséget is. Mégis miért? Mert elkezdtem olvasni egy könyvet, és teljes mértékben magába szippantott. Olyannyira, hogy még kb ötven oldal és be is fejezem. Majd írok róla egy ajánlóféleséget, mert igazából nem rossz, de azért van benne mit kritizálni. Majd meglátjátok. Egyébként Renée Carling Sweet Thing – Te édes! című regényéről van szó, ami egy rubin pöttyös, legyen ennyi elég.

Most egy kicsit kába vagyok az olvasástól, mondhatni inspirált, de rendkívül nyugodt is egyben. Ezek azok a pillanatok, amikor azt kívánom, bárcsak lefesthetném a gondolataimat, hogy ti is lássátok milyen színes a fantáziám. Írni bezzeg ekkor esik leginkább nehezemre, mert egyszerűen elveszek, és a szavakat nem találom elég szépnek, a rajz illetve festő tudásom pedig nem elég jó ahhoz, hogy megmutassam, amire gondolok. Remélem egyszer feltalálják a gondolatfestő gépeket, ha létezhet ilyen, és akkor majd egyszerűen felveszem a sisakot, és a gép helyettem kirajzolja a formákat, színezi a képet, ahogy én elképzelem. Igazán kényelmes világ lenne, nem gondoljátok? Persze felmerül az a kérdés is, hogy az emberek elkényelmesednének benne, a szórakoztatóipar gyakorlatilag befuccsolna, közösségi rendezvények lehet már nem is lennének. Hm… Érdekes világ az tuti. Nem akarok benne élni! Nem lehetne csak nekem egy ilyen gépem? Úgy már minden más lenne.

Amúgy nincs sok minden velem. Az elmúlt napokban enyhén magányosnak éreztem magamat, pedig emberek közt voltam, mégis hiányzik az életemből valami. Egy partner, valaki, aki rám van hangolva és én is rá. Szeretném megismerni ezt az érzést és nem csak olvasni róla. Nem érdekel, hogy elveszi az ember eszét a szerelem, vagy szenvedést is okoz. Épp ezektől lesz olyan, amilyen, amit szeretnék. Lehet, holnap valahogy szóba hozom ezt a Diáktanácsadónál, bár már most tudom a tanácsát, válaszát: „Először magad kell rendbe hozni.” Vagy valami ilyesmi. Két-három hete nem jártam nála, szabadságon volt, így aztán bőven lesz miről beszélni, hogy miként alakultak a dolgaim, hogy állok a tanuláshoz. (Mivel ez volt a fő indok, hogy nem tanulok rendesen és ugye ezért teljesítek rosszul az egyetemen.) Ha olyan hangulatban leszek, megpróbálhatok írni róla. Vagy nagyon pozitív vagy nagyon negatív lesz az a bejegyzés, mivel holnap kikapunk egy zh-t is, ami nem tudom… Nem hiszem, hogy jól sikerült volna, vagy egyáltalán sikerült volna… de persze reménykedem, annyira csak nem vagyok hülye.

Lassan zárom a bejegyzést, más ötlet nem jut eszembe. Szeretnék lolozni, olvasni.
Legyetek jók!