Pályázat : Liviah Evolt - Camp Guitar 2. Angyalok Gördeszkán - első fejezet |
Liviah Evolt - Camp Guitar 2. Angyalok Gördeszkán - első fejezet
1.fejezet
Finn hosszú, elnyújtott léptekkel haladt a csúszós járdán. Ha Aalex nem áll kinn a házuk előtt, és nem várja, táskástul, kabátostul, mindenestül, indulásra készen, akkor elkéstek. Megint. Finnek mindegy volt, hogy Aalexel megy-e, vagy egyedül az iskolába, mindig, pontosan becsöngetés után érkezett meg. Ilyenkor általában berobbant a hátsó ajtón, a folyosón beelőzte a tanárt, a szekrényéhez rohant, belevágta a cuccait, és mire a tanár benyitott a terembe, márt ott ült a padjában, mint aki karót nyelt, és eszelősen vigyorgott. De a tanárok, minden igyekezet ellenére tudták, hogy Finn Wonder mindig késik.
Kinyitotta a kaput, és óvatosan végigcsoszogott a latyakos járdán, nehogy elhasaljon, majd el egészen a bejárati ajtóig. Csengetett. Ideges csend áradt az ajtó mögül. Reggelente általában hangzavar szokta fogadni. Veszekedés zaja, ami Nicole és Aalex nézeteltéréseiből eredtek, vagy esetleg Nicole és az édesanyjuk csaptak vitába, vagy hármuk közül egy teljesen más párosítással nyelvelt valaki. Lényegtelen viták voltak ezek: - Mert Aalex mindig elpakolja a cuccaimat! – Mert Nicole mindig szekál! És hasonló egymás szekálására szolgáló mondatok, amelyeknek semmi okosabb értelme nem volt.
Ismét csengetett. Senki sem nyitott ajtót. A nyolcadik csengetés után viszont tudta, mi történt. Aalex elaludt és Nicole elfelejtette felkelteni. Nem az első eset lenne; így hát előzékenyen beengedte magát. Az előszoba olyan volt, mint mindig. Eltekintve a csendtől és az ürességtől. Nyikorgó hajópadló, hatalmas fehérkeretes ablakok, magyal színű bútorok a nappaliban, ezüstöt konyhasziget, halkan morgó hűtőszekrény, tele ötös dolgozatokkal, hűtő mágnesekkel és színes fecnikkel . A nappali ablakai műhóval és színes égőkkel befuttatva meredtek az üres nagyszobára. Az egyik ablakára, szálkás, szúrós betűkkel ez volt írva: Boldog karácsonyt! Egyáltalán nem látunk szívesen. Mivel úgy volt írva, hogy kívül elhaladóknak olvasható legyen, a betűk még ügyetlenebbül festettek. Alá, válaszképpen, ezt írták, szép, kecses betűkkel (amik fordítva is ugyanolyan szépek voltak) hogy: Gyertek nyugodtan, Aalex elhúz az ünnepekre. És egy mosolygós arc. Finn viszont egyáltalán nem mosolygott. Lerúgta a cipőjét a bejárati ajtóban és se szó, se beszéd megrohamozta az emeletet. Amikor felért, hirtelen azt se tudta merre induljon. Majd gondolkodás nélkül jobbra indult és berontott a szobába, amelyiknek ez volt az ajtajára írva: Ha Nicole vagy, kopj le.
A szoba, mint mindig, most is, kupis volt és homályos, a leengedett redőnyök miatt. A falak halványkék színűek, a két egymással szemben lévő fal, amelyiken az ablak is volt, viszont egészen más stílust kapott. A legkülönbféle graffiti firkák, feliratok és figurák színesítették az egymással szemben lévő falakat. Meglehetősen vidám volt, friss és Aalexes, de Finn már rá se hederített a dizájnos falakra és a rendetlenségre.
-
Aalex? – kérdezte óvatosan beljebb merészkedve a homályban. – Itt vagy? – kérdezte csendesen, majd oldalra csúsztatta a kezét és levette szekrényről az első dolgot, ami a kezébe került. Egy dinnye illatú spray-t és gondolkodás nélkül az ágyban domborodó takaróhoz vágta. De semmi. Finn oldalra lépett és óvatosan felkapcsolta a villanyt. A szoba üres volt. Már a nyelvén volt a mondat, hogy:
-
Gyerünk, te idióta, mindjárt elkésünk! – amikor megpillantotta, hogy a szoba teljesen üres és megállt egy pillanatara. Éppen csak elég volt egy pillanat, hogy meghallja. A ház kísérteties, és szokatlan csendjét Finn hirtelenkedésének zaja felzavarta, így nem hallhatta meg a… vízcsobogást. Egy ideig ácsorgott Aalex szobájában, ráncolta a homlokát, majd lassan sarkon fordult és becsukta maga mögött az ajtót. Mintha nem állna biztosan a saját lábán óvatosan közelített a fürdőszoba felé. Az ajtó előtt megállt. Tétovázott, de a hang a fejében mégis úgy döntött, hogy bekopog. Ritmusosan megkocogtatta az ajtót. Egy ideig semmi sem történt, majd halk, fulladásszerű, noszogató hang hallatszott odabentről. Nem is hang, hanem inkább morgás. Ismét bekopogott. Ugyan az a noszogató morgás, amitől az imént annyira megilletődött. Malmozott még egy darabig, zavart arckifejezéssel, hallgatta a kísérteties vízcsobogást és nyugtalan morgást, majd hangosan bekiáltott az ajtón.
-
Most bemegyek! – jelentette ki magabiztosan és gyorsan kinyitotta az ajtót, felkészülve minden szörnyűségre, amit eddig élete során átélt. És meglátta.
Aalex a fürdőkádban ült, ruhástul. Szája egy rózsaszín sállal végig volt kötve a fején, így meggátolta mindenfajta értelmes beszédben. Mindkét lába egy másik, különösen erős, sárga szatén sállal össze volt csomózva a csuklójával. Előre görnyedt, oldalára fordulva. A víz őrült módjára csobogott a tehetetlen Aalexre, aki más egyéb lévén érthetetlen morgással próbált életjelet adni magáról, Finnek. Ha nem láttad még Aalex Evanst összekötözve egy kád emelkedő vízszintű kádban, akkor életed során még semmit sem láttál.
Finn először azt sem tudta, mit csináljon. Szabadítsa ki Aalexet, csavarja el a vizet, vagy zárja össze a száját? Egy hosszú pillanatig csak állt, tátott szájjal és bámulták egymást, majd eszéhez, kapott és elzárta a csapot. Hisztérikusan felkiáltott, egy kis fáziskéséssel, majd amikor már nem zubogott a víz a fürdőkádba, levette a kabátját és a táskáját, felhúzta pulcsija ujját és könyékig nyúlva a langyos vízbe kioldotta Aalex kezét és lábait.
-
Épp időben – szólt barátja megkönnyebbülve, és a padlóra dobta a szájából kiszedett rózsaszín kendőt. Finn hitetlenkedve nézte, ahogy Aalex csurom vizesen kimászik a kádból.
-
Meg kéne magyaráznod egy két dolgot, ha eddig nem kaptam infarktust – Fini még mindig ámultan álldogált, felhúzott pulcsiujjal.
-
Nicole – hagyta meg Aalex homlokráncolva.
-
Mit csináltál? – tudakolta Finn és felszedte a földről a kabátját.
-
Lefénymásoltam a koránt sem olyan titkos naplóját, és kiragasztottam a Rave-n. És kiragasztattam a lánymosdókba Jenkis-szel. Mindezt azért, mert összefirkálta az egyik rajzom, azért firkálta össze, mert festéket kevertem a Bruno Banani-jába, és mindezt azért tettem, mert…
Finn levette a sapkáját és beletúrt a hajába.
-
Akarom tudni? – kérdezte és követte Aalexet, aki éppen száraz cuccok után nézett. Az ajtó előtt megállt, hogy megvárja a fiút.
-
Nem valószínű – jött a felelet az ajtó mögül. – Kicsit hisztis mostanában.
-
És tudod, én mitől vagyok hisztis? - Finn már tiszta kóc volt. - Hogy bejövök, és itt talállak, amint éppen igyekszel belefulladni egy kádba, megkötözve. Nem kicsit morbid, igaz? És tudod még mitől? Attól, hogy éppen ebben a pillanatban csöngetnek be matekra, és mi még mindig itt dekkolunk nálatok.
|
Kedves Jons!
Kezdjük az elején – mert hol máshol.
A második mondatod bezavart kicsit, főleg a második bekezdéssel együtt olvasva.
„Ha Aalex nem áll kinn a házuk előtt, és nem várja, táskástul, kabátostul, mindenestül, indulásra készen, akkor elkéstek.” – Egyébként is kissé szaggatott és darabos a mondat a rengeteg vesszővel de ráadásul pont ellenkezően értelmezhető azzal, amit te mondani szeretnél.Ez a mondat és az utána következő ecsetelése annak, hogyan szoktak minden reggel beérni az iskolába olyan hatást kelt, mintha ténylegesen ez történne most is, nem pedig olyan, mint azt ahogy te is mondani szeretnéd „így szokott történni minden reggel, kivéve ma”. Ezt a második mondatot úgy kellene átfogalmaznod, hogy az tűnjön ki belőle, Aalex nem várja ott a barátját a ház előtt, ugyanis ebben a formájában nekem pont úgy tűnt, mintha ezt tenné.
Ezért is furcsa a második bekezdés, mivel gondolatban (vagy inkább képzeletben) már rég az iskolában vagyunk, pedig nem így van.
Itt tenném hozzá, hogy nekem az Aalex név egy kicsit furcsa, mikor így leírva meglátom a szövegben folyton úgy kell olvasnom gondolatban hogy „á-álex”, lehet hogy ez csak az én stikkem, de szerintem egy a-val is megtenné. J Na de menjünk tovább...
„vagy hármuk közül egy teljesen más párosítással nyelvelt valaki” – ez a nyelvelt szó első meghökkentett, másodjára pedig megnevetett. Én egészen más értelemben szoktam használni, talán a „feleselés” jobb lenne, mert így eléggé félreérthető, illetve vicces.
„halkan morgó hűtőszekrény” – legyen inkább „duruzsoló” vagy „berregő” mert így olyan mintha állat lenne a hűtő. :D
hűtő mágnesekkel - hűtőmágnes – egyben, mivel nem hűt a mágnes, hanem a hűtőre tehető mágnes. J
Tetszett a ház leírása, tényleg olyan volt, mintha a szem ide-oda vándorolt volna és az ablakon levő üzeneteken is jót mosolyogtam. Bár nem tudom egy írás hogy lehet szálkás és szúrós, talán szerencsésebb lenne más jelzőket használni.
Nekem kicsit fura volt, hogy az emeletre felérve Finn azt sem tudta merre menjen, ugyanis az eddigiekből azt szűrtem le, hogy ő és Aalex barátok, tehát feltételeztem, hogy már többször is járt a házban, sőt, a későbbiekben úgy kezded a mondatot, hogy a „A szoba, mint mindig, most is, kupis volt”, amiből szintén az szűrhető le, hogy járt már a szobában. Csak egy kisebb logikai malőr, de mégis számít a megértésben. J
Megérkezik az első párbeszédek a történetbe. A pontos megoldás szerintem kifejezetten zavaró, mindenképpen át kellene írni kötőjelre.