Prológus

Linda:

Vannak dolgok, amiket nem lehet megérteni, ahogy ezt se. Minek kell állandóan próbára tenni engem? Miért? Az a francos tanács megbízott bennem, ezek miért nem tudnak? Ez az egész az ő hibájuk, igen, az övék.  Egész éjjel a terveket dolgoztam ki, a suliban holt ideg voltam, aztán még belém is kötnek. Na, ne már! Fél éve vezetem a Szövetség ezen részét, és elég jól megy, sőt, eddig nem is volt semmi hiba, csak ez a Norbi ne akadékoskodna annyit! Igen, az ő apja volt a fővadász, de nem őt nevezték ki, hanem engem, fogadja el!
Felsóhajtok, majd nagy hévvel megérkezek az otthonunknak nevezett hatalmas ház elé. Nagyobbat el se lehetne képzelni a városban, hatalmas, kőből kirakott, de legbelül igazán modern, két emeletünk van, én lakom legfelül, hol máshol is? Előkeresem a kulcsaimat, de nem kellenek, az ajtó nyitva van, ezek szerint Márk és Erik már rég hazaértek. Nekik legalább nem kellett a felügyelők elé állniuk, utálom ezt az egész kalamajkát! Rohadna meg az egész Közép-Európai Szövetség, no meg maga a Szövetségi tanács is, amikor kinevezett fővadásznak! Édes Istenem! Még csak tizenöt éves voltam! Sőt, még az is vagyok, de most lényegtelen, ezek nem bírnak bennem bízni! Bár lehet, én se bíznék egy tizenöt éves tiniben, hogy irányítson egy elég nagy szervezetet, de akkor meg mi a francért engem neveztek ki? Ott volt Norbi is! Felsóhajtok, mikor az elmélkedésemből egy hangos orosz - gondolom - káromkodás szakít félbe. Ez biztosan Márk volt, ő tanul oroszul, és úgy tűnik, nagyon szereti. Pedig csak egy éve gyakorolja, de a káromkodás már megy neki. Fentről jönnek a hangok, biztos összekapott Erikkel. A drága bátyáim, akik mellesleg ikrek és tizennyolc évesek lesznek következő hónapban, több nyelven tanulnak. Márk jelenleg orosszal próbálkozik, de már neki is perfekt az angolja, ahogy Eriknek és nekem is. Ezzel jár a vadász élet… Erik pedig franciát tanul és latint, mert szeretne orvos lenni. Én a spanyol nyelvet próbálgatom, persze csak szabadidőmben az iskolai angol és német mellett. Ledobom a táskáimat, kiengedem a hajam, eddig abba a rohadt kontyba volt fogva, amit csak azért szoktam megcsinálni, hogy felnőttesebb és komolyabb legyek a többiek előtt.
Megállok az ajtajuk előtt, ugyanis bármilyen nagy házunk van, és ők bármilyen nagyfiúk is egy szobában alszanak, de az a tér is felér kettő hasonló méretűvel, mint a saját szobám.
Benyitok. Ami elém tárul az csak a szokásos, Márk az ágyon fekszik kezében egy párna, Erik pedig az íróasztal mögött bujkál. Megjegyzés: az íróasztal kétszer akkor, mint egy normális asztal, ugyanis a bátyám tanulás mániás.
– Sziasztok! – köszönök, mire Márk ledobja a párnát, és oroszul motyog valamit. Erik elmosolyodik, leteszi a másik párnát.
– Hogy ment a vizsga, hugi? – szólal meg Erik, és a könyveit kezdi rendezgetni.
– Ha ilyen szexi volt, akkor biztos minden öreget levett a lábáról. – Kezdi Márk, mire én egy szúrós pillantást vetek rá. Annyira azért nem rövid a szoknyám…
– Márk, ha még egyszer így beszélsz a fővadásszal, akkor kiváglak az ablakon! – fenyegetem meg, utálom, ha a kinézetemmel piszkál. Na, jó tudom, hogy szép vagyok és van mit mutatnom magamból, de maradjunk a határoknál.
– Ó, hugiii… elnézést – vigyorog rám. – Linda kisasszony. Bocsánat a viselkedésemért – viccelődik továbbra is.
– Hagyjuk, te poén gyáros! – intek lemondóan, majd egy fotelba vetem magam. – Rémes volt az a sok kritikus pillantás! – panaszkodom. – De végülis átmentem, szóval nem volt annyira rossz – vonok vállat. – Erik, te nem is mondasz semmit se? – nézek a fiúra.
– Miért? Mit mondjak? Nem hittem, hogy nem fog menni. Gondolj csak bele! Te erre születtél, minden úgy megy, ahogy akarod és meglepő, de hallgatnak rád – kacsint rám a fiú, és talán igaza van, talán erre születtem, de azért ebben nem vagyok biztos.
– Hát köszi – nézek félre, majd az órára. Már fél nyolc van, tanulnom kellene. – Asszem megyek, holnap suli, és jön egy új vámpír is – sóhajtok egyet. – Találjátok ki, hogy melyik klánból! – nézek rájuk.
– Talán a Fleursok-tól? – csillan fel Márk szeme, ki nem tudja, hogy a mostani nagy vámpír klán csupa nőből áll, és Márk gyengéi a nők.
– Embereld meg magad, bátyó! – szólok rá, utálom, ha vámpírok után kujtorog.
– Mivel a Smith-ek száműzetésben vannak, így egyértelmű, hogy a másik kisebb klán, és mivel tudjuk, hogy Anna eltűnt mindenki elől… egyértelmű, hogy Krisztián, Király Krisztián lesz szerény Szövetségünk felügyelete alatt – logikázik Erik, majd elmosolyodik. – Igaz?
– Igen – sóhajtok lemondóan. – Én félek attól a sráctól, most ölt meg valakit Amerikában és azért küldik ide, holnap zűrös napom lesz – tájékoztatom a fiúkat.
– Legyél nagyon határozott és vadító, édes húgocskám – pimaszkodik Márk, majd felül és a hajába túr. – Egy gyilkost könnyű elcsábítani, tedd ezt, és akkor majd nem lesz baj.
– Fúj! – bukik ki belőlem. – Én és egy vámpír!? Meg áll az ész!
– Márk, te megbolondultál! – áll mellém Erik is, akinek látszik az arcán, hogy komolyan gondolja. – Linda a fővadász, és amúgy is börtönre akarod ítélni a testvéred? – kérdezi komolyan, majd feláll, és oda jön hozzám. – Te meg ne vedd komolyan, a te szelekótya bátyádat! Már tizennyolc éves, és még mindig olyan, mint egy gyerek – viccelődik ő is.
– Ilyennel akkor se viccelődjetek! – duzzogok és meg van minden okom rá.
– Jó, jó. Mert még a végén tényleg megtörténik, és nem akarjuk, hogy a gyönyörű tesónkat valami vámpír elrabolja – kacsint Márk, majd a könyveibe mered, nagyon érdekli ez az orosz nyelv, és úgy tűnik, megy is neki, pedig utál tanulni, de ami érdekli!
– Igen, és ezt itt hagyjuk abba! – szólok rájuk, majd kivonulok a szobából, kezdtek idegesíteni és még én vagyok a gyerek!?
Miközben elindulok, fel a saját szobámba, körbe nézek a házban, senki nem mondaná meg, hogy három tini lakik itt, olyan nagy a rend, még a felnőttek is megirigyelhetnék. Halványan elmosolyodom. Nem hiába, van egy apánk, aki reggeltől estig dolgozik, és késő éjjel ér haza szinte minden nap.
Ő azt sem tudja, milyenek vagyunk, mit csinálunk, nem érdeklik a vámpírok, a démonok, nem is tud erről az örült világról, amiben minden ember él, és ez, ez a feladatom! A vadászok feladata, az emberek nem is tudhatnak ezekről, soha semmilyen körülmények között! Én vagyok a Közép-Európai Szövetség fővadásza, mely az Európai Szövetséghez tartozik, és így tovább, mindannyian egy nagy világméretű szövetség részei vagyunk, én pedig egy porszem, de itt fontos szerepet töltök be. Ki is vagyok? Rácz Lindának hívnak, egy tizenöt éves leányzó, aki a Szent László gimibe jár, és mellesleg fővadász, rohadt sokat tanul, edz és készül, hogy méltó legyen erre a címre, de az élete nem habos torta, van szenvedés, sírás, szomorúság, mert mégis csak tini vagyok, egy magányos leányzó. Ez vagyok én, és íme, ismerd meg a világom!
 

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2013.04.02. 14:53 Kinga Üdv! :) Amint időm engedi, falom is a további részeket, mert a történet érdekesnek tűnik. Főleg azt tetszik, hogy magyarok a szereplők, Magyarország, Közép-európa... érted. :) Viszont kicsit úgy érzem, a stíluson lehetne még javítani. Remélem, nem határolódsz el az építőkritikától - persze én se vagyok profi író, de van pár észrevételem. 1. Ne félj az új bekezdésektől! Ebben a részben van egy-két hosszabb bekezdés, amit lehetett volna további részekre tagolni, hogy ne legyen annyira tömör az olvasnivaló. 2. A párbeszédek néhol kicsit életszerűtlenek. A poénkodás aranyos tesók között, de nem nézem ki egy 18 éves srácból, hogy csak ennyi telik tőle. Ha tesók, akkor már erősebb beszólogatás :D 3. Pár helyen kicsit furán jön ki a szóhasználat. Ezt könnyen kiküszöbölheted, ha mindig átolvasod, amit írsz, úgy, mintha nem te írtad volna, külső szemlélőként. Minden embernek más a beszédstílusa, erényeikkel-hibáival. A hibákat ki kell küszöbölni, és így születik meg az író jó stílusa. :) Van néhány elgépelés, de az mindenkinél előfordul. És nem szemétkedni akartam, remélem nem haragszol a véleményért. :) Egyébként tényleg érdekes elképzelés, folytatni fogom, ahogy tudom. válasz: Szia! Nagyon meglepett, hogy évek után írt ide valaki kritikát, először észre sem vettem. Viszont örülök neki, hogy ezt a viszonylag régi írásomat érdekesnek találtad. Köszönöm, hogy írtál véleményt és remélem folytatod majd, mert akkor nekem is lesz miért kijavítanom, átnéznem és nem mellesleg folytatnom ezt a regényt. Noha úgy érzem ezt ismét előről kezdem, mert az elmúlt egy évben sokat fejlődött a stílusom és ezt szeretném beleépíteni a regényembe is :) Köszönöm a véleményt! Engel

2012.03.16. 17:07 Netty Szia Engel! Sosem csalódok benned, ez az írásod is nagyon jó! Rákaptam ezekre a hasonlatokra, ezért itt is azzal kezdeném: Képzeljük el, hogy ez az írásod egy madár. Teljesen egészséges, a fajtáját nem szabnám meg. Ez a kismadár egyszer csak elrugaszkodik a biztonságot nyújtó földfelszínről, és elkezd csapkodni a szárnyával. Jó magasra száll, egészen az égig. A te regényed is ilyesmi. Különösen tetszik. Habár, vannak kisebb hibák. Először is megjegyezném, hogy nagyon sok helyen találtam vesszőhibát. Kezdek ráérezni, hogy hova kell rakni, de nem gyűjteném ki neked, kíváncsi vagyok, észreveszed-e őket. A másik pedig: vannak olyan kifejezéseid, amik szélként próbálják visszafújni a te madárkádat a földre, de mivel erős, nem sikerült. Példának felhoznám: „rohadt sokat tanul”. Nem kifejezetten illik a környezetbe. Jó, tudom, Linda eléggé kemény csajszinak tűnik, aki őszintén megmondja a tutit, de talán más kifejezéssel jobb lenne. Még jeleznék egy szóismétlést, ami kicsit zavart: ”... – kacsint Márk, majd a könyveibe mered, nagyon érdekli ez az orosz nyelv, és úgy tűnik, megy is neki, pedig utál tanulni, de ami érdekli!” – A második érdeklit ki kéne cserélni valami másra. Megkérdezném, hogy tényleg létezik-e a szelekótya kifejezés? Csak mert én nem tudom értelmezni. Kelekótyáról hallottam, de szelekótyáról nem... Itt egy elgépelés: „akkor, mint” – helyett: akkora, mint De ez szerintem nagyon szőrszálhasogatás a részemről. Mert amúgy nagyon jó a történeted, már repülök is az első fejezethez ^^ További szép napot, esküszöm, befejezem ezeket a hasonlatok írását. :) Válasz: Szia, Netty! Nagyon köszönöm a véleményed. Furcsa, de ez a hasonlat már egyik művemnél előfordult, asszem valaki a Tükör című novellámat hasonlította kismadárra. Én örülök neki, hogy ilyen jó hasonlatokat találsz ki, tetszenek ;) A helyesírási hibák... ez egy félig bétázott fejezet, és azt hiszem nem mindent javítottam ki, illetve az akkor bétám (azóta már váltottam) nem vette észre őket. Viszont örülök neki, hogy ezek a hibák szúrtak csak szemet neked, illetve a kis szél, ami szembecsapta a madaram :D a többi részben már nem lesz ilyen durva ság, ez inkább Linda hangulatát akarta tükrözni. Köszönöm a véleményed! Engel ^^