1.fejezet

Krisztián

„Rácz Linda” bámulom az ajtón lévő kis réztáblácskát. Már itt vagyok hajnal óta, az iskolai egyenruhámban, ugyanis a Szent László Gimnáziumban egyenruha kötelező, és ezek a vadászok behívtak, vagyis ez a Rácz Linda hívott be, a fővadász, már egyre kíváncsibb vagyok rá. Halkan felsóhajtok, kezdem unni, már fél hét van. Nagyot fújok, épp indulni készülök, mikor beviharzik egy fiatal, tizennyolc-tizenkilenc év körüli lány. Barna haja szoros kontyba tűzve, ajkát vörös rúzzsal emelte ki, szeme lágyan kifestve, arccsontján halvány pirosító látszik, igazán elbűvölő. A ruházata elegáns, mint egy főnökasszony, rövid szürke szoknya, hozzá illő blézer és egy hófehér blúz alatta. Elmosolyodom, pont ilyennek képzeltem el a fővadászt is. Bár, úgy hírlik, hogy ez a bizonyos Rácz Linda még csak tizenöt éves, nem ilyen érett hölgy.
Tüzes tekintetét rám emeli, majd elmosolyodik, visszafordul a titkárnőhöz, aki engem is fogadott.
– Jó reggelt, Zita! – köszön a lány. – Volt valami az éjjel? – érdeklődik, hangja komoly, és visszafogott.
– Jó reggelt, Linda kisasszony! Nem, nem történt semmi az éjszaka, minden a lehető legjobban ment. Király úr is megérkezett már, önre vár. – Mikor meghallom, a saját nevem felállok, majd az előbb hangzottakon gondolkozom. Ez a fiatal hölgy lenne Rácz Linda, a fővadász? Érdekes, őszintén szólva tényleg érdekes.
– Köszönöm, Zita. Kérem, senkit ne engedjen be, míg Király úrral beszélek. – adja ki az utasításokat, majd felém fordul. – Jó reggelt, Király úr! Elnézést a késésért, de a szimpla emberi teendők lefoglaltak. – magyarázkodik. – Rácz Lindának hívnak, én vagyok a Közép-Európai Szövetség fővadásza.
– Király Krisztián. – mutatkoztam be hasonlóan komoly hangnemben. Kezet fogok vele, majd int, hogy kövessem.

Egy hangulatos szobába lépünk be, középen hatalmas íróasztal, rajta akták, egy számítógép, nyomtató és megannyi papír, ceruza, toll. A lány a fogasra akasztja a kabátját, leteszi a táskát, egy válltáskát, ami súlyos teherként omlik le a szoba sarkában lévő kanapéra. Közvetlen a mellette egy fehér ajtó található, félig nyitva. Épp csak annyira, hogy lássam odabenn majd nemhogy egy komplett fürdőszoba található. A bámészkodásomból Linda hangja zökkent ki.
– Krisztián – szólít meg. – Remélem nem baj, ha tegezlek, de az iskolában úgyis szükség lesz rá. – néz rám komoly kifejezéssel, majd leül a hatalmas székbe. – Foglalj helyet! – int felém.
– Semmi probléma, Linda kisasszony. – mondom hasonló stílusban, ahogy ő is beszél. – Gondolom, magáznom kell önt – teszek egy apró megállapítást, majd helyet foglalok az asztal előtt lévő egyik székben. – Mi okból hívott ide a kisasszony? – érdeklődök.
– Csak szerettem volna találkozni veled, hogy ne a suliban kelljen összeismerkednünk. Tudod egy osztályba fogunk járni, hogy szem előtt legyél.– mosolyog rejtélyesen, majd feláll, és lassú léptekkel körbejárja az asztalt, miközben kezével végigsimít a szélén, én pedig figyelmesen követem a szememmel. A magas sarkútól sokkal hosszabb a lába, a szoknya sejtelmesen feszül a combjain, minden pasi fantáziáját beindítja egy ilyen látvány. Linda szép, formásak a mellei, ajka telt, szeme csillogó. Elkalandozik a fantáziám, miközben hallom, hogy beszél, csak nem tudom mit. Mentségemre legyen, férfiból vagyok!
– Érted, Krisztián? – zökkent ki a fantáziálásból, majd egy aprót bólintok.
– Persze, kisasszony. – válaszolok, és felállok, már ideje lenne mennem, mennünk, negyed nyolc van, suliba is kell járni… bár nem kívánom, de az első nap, mégis csak az első nap. Az is tény, hogy tizennyolcnak nézek ki, és tízedikbe fogok járni, mintha még csak tizenhat éves lennék, komoly, és ez már brutális, a sok fiatal tini lány közt! Nincs kedvem hozzá! Mert legyünk őszinték magunkkal, én jó pasi vagyok, vagyis vámpír, persze attól függ, mit takar ez a kifejezés. A sok megölt ember, meg a múltkori vadász. Nincs lelkiismeret furdalásom miattuk, de ez még se a jóság példája. Viszont az iskola arra is jó, hogy ne a vonzó fővadászon járjon az agyam, mert nem óhajtok vele közelebbi kapcsolatba kerülni, mint az elzárás. Na, jó ez úgy hangzott, mint a suliban, de valójából rosszabb, vagyis nekem mindenképpen rosszabb lenne, nem szeretek bezárva élni. Kifújom a levegőt, majd Lindára nézek.
– Ideje indulni, iskolába kell menni! – mosolyog, majd egy egyszerű mozdulattal kibontja a haját. A levegőben elterjed Linda illata, finom édes, enyhén fahéjas és hozzá némi rózsa is, még egy pont a javára. Hosszú, már-már derékig érő barna haja van, és ahogy természetesen omlik le a vállaira sokkal vadítóbbnak néz ki. Benedvesítem a szám, majd felállok, jobb minél hamarabb eltűni a „boszorka” közeléből, nem akarok elcsábulni a szép hölgy iránt.
– Igaza van, kisasszony. – válaszolok, majd megköszörülöm a tokrom. – Az iskolában találkozunk, Linda. – mosolygok, felkapom az iskolatáskát, megigazítom a nyakkendőm és már távozok is. Még hallom, ahogy elköszön, mikor becsukom az ajtót, de nem szól rám a tegezés miatt.

A Szent László Gimnázium. A fölém tornyosuló több száz éves iskola falaira nézek, ide kell járnom, a sznobok, a gazdagok, a démonok és vadászok iskolájába. Komótosan sétálok fel a lépcsőn, miközben összeszedem a gondolataimat a gimnáziumról. 1850 táján alapították, mostanra már nagyhírű iskola, az egyetlen hely, ahol még kötelező az egyenruha, egy vadász az igazgató és mellesleg ide küldik azokat a vámpírokat, akiket iderendeltek egy másik szövetségről. Magyarország egyik elit iskolája, de ha belegondolok akkor az egyetlen is. Ide jár a vadász nemzetség krémje, mint például ez a Rácz Linda, meg a brancsa. Ép mikor eszembe jut a lány, akkor érkezik meg két feketemotor, az egyik srác mögött pedig egy barna hajú leányzó ül, szorosan átölelve a fiút, szinte tuti, hogy a pasija. Na, azért itt is vannak kivételek.
– Helló! – ugrik elém egy fiatal lány, mikor megérzem, az illatát azonnal felismerem, ő is vámpír. – Kingának hívnak, te pedig Krisztián vagy, igaz? – mosolyog rám kacéran, majd jól láthatóan végigmér, ahogy én is őt. Fekete haja a válláig ér, aranyosan kertezve a tündéri arcvonásait, szeme ezüstszürke, ajka vörös. Mindössze a vállamig ér, nem nagyon magas a lány, de szép, formás alakja van.
– Szia. Hát, ja, én vagyok Krisztián. – válaszolok neki, mikor kellőképpen sokáig nézem, és ő is észreveszi, nem pirul el, nem sértődik meg. A mi köreinkben egy vámpír dicséretnek veszi, ha valaki megbámulja, pláne, ha az illető a saját fajtájából való.
A tekintetem a kiscsapatra emelem, vagyis a két motorosra, akik köré már egy kisebb banda gyűlt. Kinga is követi a tekintetem, majd megköszörüli a torkát.
– Az ott a vadász banda – kezdi el, majd rápillantok, szememmel jelzem, hogy folytassa. – A két motoros srác Rácz Linda bátyai, Márk és Erik.  A csajszi pedig… – bök a lányra, aki ép most veszi le a bukósisakot. – Ő pedig maga Rácz Linda, a fővadász. – megint jól megnézem Lindát. Haja kiengedve, ajkán halvány szájfény csillog, szoknyája immáron az egyenruhához illő, de még mindig jól néz ki. Sokkal fiatalabbnak tűnik így, mint reggel a bázison, ott olyan komoly volt, most meg… most meg olyan, mint minden fiatal tini. Vidáman mosolyog, felszabadult. Elmosolyodok, majd Kingára nézek.
– Sokan vagyunk itt a suliban? – érdeklődöm, mire ő egy nemet int.
– Veled együtt öten, de a te osztályodban senki nem lesz. A reálosok közé osztottak ki, nem de? – érdeklődik, mire csak bólintok. – Látom nem vagy bőbeszédű. – mosolyog. – De örülhetsz is, abban az osztályban csak Linda és Nixi van vadászok, vámpír és démon sincs, sőt semmilyen más varázserejű lény. – magyarázza, miközben becsöngetnek. – Én nyelvis vagyok. – kacsint, majd belibben az ajtón, én pedig megyek utána.
– Megjegyzem, Kinga. – kacsintok én is rá, majd elindulok a tanáriba, végül is új diák vagyok, ez a szokás.

Pár perc után már az osztályterem felé indulok, kíváncsian, vajon milyen is az a bizonyos „természetfeletti mentes” osztály, amiről Kinga beszélt.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2012.03.16. 17:44 Netty Szia Engel! Ez a rész is nagyon tetszett! Habár kevesen tudják rólam – és tagadom is –, hogy szeretem az effajta regényeket, amiben hétköznapi emberek életét írják le. Azért ez közel nem hétköznapi, mivel vámpírok és démonok vannak benne, de érted, hogy értem xD Most azonnal belevágok a helyesírási részbe: – Találtam néhány helyet, ahol hirtelen múlt időre váltottál a jelen időből. Példa: ” köszönt a lány.” ” adta ki az utasításokat, majd felém fordult”. Ezeket javítsd! – „egy számítógép, nyomtató és megannyi papír, ceruzák, tollak.” – Itt nem kell többes szám. – Voltak szóismétlések, csak egyet emelnék ki: ” ami súlyos teherként omlik le a szoba sarkában lévő kanapéra. Közvetlen a kanapé mellett egy fehér ajtó található, félig nyitva” – Nem egy művedben láttam, hogy helytelenül használod az ép kifejezést. Elmagyarázom neked, mire gondolok: az ép azt jelenti, hogy egészséges állapotú, nincsen semmi baja. Az épp pedig az időre utal, mondjuk arra, hogy ebben a pillanatban ez meg az történt. Példák: ”Ép csak annyira” ”Ép mikor eszembe jut a lány” – Ezen esetekben nem a szereplő testi épségére céloztál, tehát megkettőzzük a p betűt. – „végülis” – helyesen: végül is – Sajnos itt is találtam vesszőhibákat. De amúgy azok nem annyira bökték a csőrömet, inkább az előbb említett dolgok. Pozitívumok: – Kihagytam az előző rész kritikájából, de itt bepótlom: nagyon örülök, hogy magyar neveket használsz, és persze a történet Magyarországon játszódik. Külön dicséret Linda régiesen írandó családnevéhez! – Nem éreztem úgy, hogy siettél. Jól kifejtetted a dolgokat, illetve a szereplőket el tudtam nagyjából képzelni. De az elkövetkezendő részekből sokkal több információ ki fog derülni róluk, egy részbe ennyi elég. – Annak is örülök, hogy nem Twilight-fajta vámpírok vannak a regényedben. Legalábbis, eddig nem úgy tűnnek. – Annyira tetszik az a betűtípus, amivel kiírtad Krisztián nevét! *-* A végére már csak annyit mondanék, hogy várom a folytatást! További szép napot! Válasz: Köszönöm, meg van a szép napom! ^^ Nagyon örülök, hogy maga a sztori tetszik. Jó hallani ezt mástól is, nem csak Gyöngvértől. A vámpírok másmilyenek lesnek, mint a Twilightben, de a fény nekik sem árt :) de ez mind kiderül a következő fejezetekből. Köszönöm, hogy olvasod. A helyesírási hibákat igyekszem javítani :) köszi, hogy szólsz értük. Engel ^^