2. fejezet

Linda

Pont miután leülünk az osztályban Krisztián is megérkezik, a tanár úrral az oldalán. Nixi a legjobb és legvidámabb barátnőm, akinek becsületes neve Epres Nikoletta, a nevéhez híven imádja az epreket, továbbá ő is vadász, ami kivételes dolog, hiszen az Európai Szövetségben csak tizenhét év felett lehet valaki hivatalosan is vadász. Persze itt vagyok én is, a magam tizenöt évével, és Nixi. Nixi szimplán tehetséges, én meg rosszkor voltam jó helyen, vagyis csak az én hibám, hogy vadász vagyok és nem is akármilyen vadász, egy fővadász.

Krisztiánra nézek. Mogyoró barna, mesterien felzselézett haj, jó kiállású, csibészes mosoly, igazi különc és ezzel a külsővel meglepő, de helyesnek tartom. A fiú igazi, komoly és érett vámpír. Nem törődik vele, ha bámulják és ő se kér elnézést, ha mást bámul, az pedig észre is veszi, olyan, mint a többi vámpír, csak egy valami más benne. Az, hogy valójában a királyi klán, a régi nagy klán utolsó élő tagja. Igaz, hogy állítólag még él egy vámpír, akit Annának hívnak és szintén ehhez a klánhoz tartozik, de a lány évekkel ezelőtt eltűnt, mind a vadászok, mind a vámpírok elől, senki nem tudja, merre lehet, még maga Krisztián sem.
Mikor megszólal mosolyognom kell, az élettörténetét magam is kívülről fújom. Krisztián olyan, mint egy úriember, de mégis hasonlít a mai tinikhez, közénk illik, látszólag. Ingje gallérja kigombolt, nyakkendője gyűrötten lóg a nyakában, ezen is mosolyognom kell, ez a srác tényleg különc.
Nixi halkan kuncog, majd ő is a fiúra néz, aztán egy papírt tol elém.
„Olyan cuki, pasi!” – továbbra is mosolyog. Tágra nyílt szemekkel meredek rá, majd gyorsan válaszolok is.
„Te nem vagy komplett! Ő egy vámpír, nem egy cuki pasi!” – élek a szavaival.
„A fiúk, azok fiúk! Nézni és ábrándozni csak szabad. Vagy te ezt sem szoktál?” – szúrósan néz rám, hát igen! Nixi és mindenki úgy gondolja, hogy én magam vagyok a megtestesült jéghercegnő, pedig nem így van.
„Te olyan butus vagy! Még szép, hogy szoktam, de nem vámpírokról.” – írom gyorsan a választ, majd mikor elolvassa, elfintorodik.
„ Akkor jobb lenne, ha elkezdenél vámpírokról is ábrándozni, mert ez a fiú olyan édes…” – Nixi vihog, kacarászik, de senkit nem zavar vele, vagy csak mindenki az új diákot hallgatja. Szúrós tekintettel nézek rá, majd a pillantásom láttán összegyűri a papírt, valahova elrejtve.

Krisztián befejezi a bemutatkozást, majd a helyére küldi a tanár, és minő csoda! Pont a mögöttünk lévő padban fog ülni, teljesen egyedül. Végig nézek rajta, ahogy elmegy mellettünk és eszembe jutnak Nixi előző mondatai „Olyan cuki, pasi!” Cuki? Ezt komolyan én gondolom így? Egy vadász? A padra dőlök, emlékeztetnem kell magam, hogy én vagyok a fővadász, a Közép-Európai Szövetség főnöke, a góré, a királynő… Halkan felsóhajtok, majd próbálok az órára koncentrálni. A gondolataim gyorsan elkalandoznak. Majd félve nézek hátra, amit azonnal meg is bánok. Pontosan Krisztián átható tekintetével találkozok, az a csillogó kék szempár… gyorsan elfordulok még mielőtt valami hülyeségre is gondolnék, de a fantáziámnak nem lehet gátat szabni. Csapongó gondolatok, zavaros érzések, határozottan érzek valamit, de kiráz attól a hideg, ha arra gondolok, ő bizony egy vámpír.
Az idő lassan vánszorog előre, és majd megöl az érzés, gyorsan ki akarom verni a fejemből ezt a fiút, normális szeretnék lenni, olyan, mint mindig. Mikor kicsöngetnek, azonnal fellélegzem, miután kimegy a tanár úr Nixi azonnal a padra telepszik, szembefordul Krisztiánnal, én pedig kelletlenül követem a példáját.
– Szóval Király Krisztián… – játszik a szavakkal drága barátnőm. – Édes vagy! Milyen jó név! – nevet Nixi. – Engem Epres Nikolettának hívnak, de mindenki Nixinek szólít.
– Örvendek a találkozásnak, Nixi. A te neved is édes. – figyelem, ahogy rákacsint a lányra, mire barátnőm jót kuncog magában, szemével jelzi, hogy mennyire oda van.
– Na, ugye! – játssza a kis durcást, majd oldalba bök. – Linda te nem is szólsz bele?
– Eltaláltad! – mosolyodom el, majd fanyarul nézek Krisztiánra. Nixi felugrik a padról és egy hatalmas mosoly kíséretében Krisztián padjára telepszik le.
– Ne is törődj ezzel a jéghercegnővel, nem tudja, mit beszél! – legyint lazán, hangjában tetetett durcásság rejtőzik, de nem foglalkozok vele, Nixi csak játssza ezt. – Pénteken szervezünk egy osztály bulit és mivel te is az osztály tagja vagy… – hajaj! Én nem megyek abba a buliba! – Nincs kedved eljönni? Linda is ott lesz, és ez kivételes dolog. – néz rá, majd vissza rám, és elmosolyodik. Bármibe szívesen fogadnék, hogy Nixi valami olyan dolgot szervez, ami szerinte nekem jó lesz, és a bulira tervezi…
– Jól hangzik, mostanában úgyse voltam bármilyen fiatalos buliban. Biztos remek lesz, csak adj egy címet és időpontot – tol a lány elé egy cetlit, Nixi szemei felcsillannak, gyorsan leírja a címet, majd ezután be is csöngetnek. – Köszi – rejti el a papírost az egyik zsebébe, majd rám emeli csillogó, kék szemeit. – Remélem, nem gondolod meg magad, Linda. – kacsint rám, én pedig megkövülök, a hanglejtése, az a rejtett mosoly… elvarázsol.
– Ugyan, minek tennék ilyet? – kérdeztem félvállról véve, ezzel rejtve a zavarom.
– Nem is tudom… – nem fejezte be, ez zavart, de bejött a tanárnő, és kénytelen voltam az órára figyelni.
Nem telt sok időbe, míg egy cetli nem landolt a padomon, és kivételesen nem Nixi volt a feladó. Széthajtogattam a levelet.
„ Ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor feltétlenül gyere el a buliba. Ígérem felejthetetlen lesz, és nézz rám úgy, mint egy fiúra nem, mint vámpírra. Tudod most én is csak egy tini vagyok, mint a többiek.” – megdöbbentem, nem ilyen volt ő amikor először találkoztunk.
„ Tudod, hogy kíváncsi vagyok… és csak annyit írok, hogy nyugi, ott leszek. ;) Nem fogom kihagyni, de mond csak! Most miért vagy velem ilyen pimasz?” – írtam a gyors választ. Nixi rejtélyes mosollyal nézte, ahogy visszapasszolom Krisztián levelét, de nem szólt bele.
„ Ez legyen az én tikom, Linda.” – jön a rövid válasz, és úgy tűnik ezzel le is zárja a témát. Összegyűröm a papírt, majd szorgosan a feladatokra koncentrálok. Nem óhajtok sem Nixivel, sem Krisztiánnal újabb levelezésbe kezdeni, azt akarom, hogy ma ne legyen semmi más problémám.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés