Ma végre eljutottam addig, hogy vegyek a kollégiumba is édesítőszert és ez által tudjak főzni pudingot vagy bármiféle édeset készíthessek. Igazából leginkább a puding miatt vettem, de valahogy ezt kívántam. Régen is rengeteg pudingot főztem, édesítővel pedig ugyanolyan finomak maradnak, mint cukorral. Ráadásul mellékíze sincs, már amennyit eddig kóstoltam belőle. Majd holnap fogok enni is, mert ma már kifutottunk a nasira szánt időből illetve szénhidrátból is. No, se baj, én nem bánom.

Tegnap volt a Griff Napokra szervezett csapatunk megbeszélése, kb ezerszer eszembe jutott, hogy nekem nem kellene neveznem a többiekkel, én nem fogok, nem akarok semmi olyant csinálni, amitől rosszul érzem magam, és mivel általában minden közösségi dologtól rosszul érzem magam, így szerintem ez se lenne jó ötlet… Még senkinek se mondtam ezt a csapatból, csak szobatársamnak, aki szintén a csapat tagja, de ő is csak azért jött, mert én is ott vagyok. Igazából nem lenne gond, mondhatni régi ismerősökkel lennék, a csapatkapitány pedig egyik legjobb barátom, de akkor is. Nem tetszik, nem érzek rá motivációt és ennyi. Tudom, nyuszi vagyok, mégse érzem pozitívnak ezt az egészet, biztosan úgy sül majd el, ahogy minden ilyen szokott: ott vagyok, az elején még valakihez csapódok, majd mikor már senki se figyel lelépek. Az összejöveteleken is ezt szoktam, biztos itt is működne. Ráadásul ráfogom valamire, hogy mondjuk ennem, innom kell, bevenni a gyógyszer, nem érzem jól magam és senki nem is jönne utánam, hogy mi van, mert elfelejtenének. A legjobb taktika.

És akkor itt jön a következő felvonás, ami már nem Griff Napok, de az említett legjobb barátom (aki történetesen fiú) az egyik főszereplő meg én, és a szobatársaim. A srác hétvégén fogadná egy lány barátját, mert Mondocon van, és ugye valami szállás kell neki éjszakára, mert hazamenni már nem tudna este vagy valami ilyesmi. Egyik szobatársam, legyen M nem lesz itt, van szabad hely nálunk, viszont én és I (másik szobatárs) nem érezzük úgy, hogy ez jó ötlet, pláne én. Mindenki előtt mondta, ergo nyomást helyezve ránk, hogy pozitív választ adjunk. Én elhiszem, hogy ez tökre tudattalan volt, mégis ilyen helyzetbe hozott minket, ami eleve ciki volt, feszült, és ááááááááá, nem tudom. Rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, mármint oké, hogy a lány normális, kedves, nem problémás, de van egy megérzésem, és ismerem a megérzéseimet, szinte mindig igazuk szokott lenni valamilyen szinten. Most pedig rossz érzésem van, és így is összekaptam ilyen miatt, mert nem érti a barátom a reakciónkat, de talán ez a jobbik rossz.
Nem akarom magam összehasonlítani azzal a lánnyal, hogy mennyivel jobb, okosabb, cukibb, ügyesebb nálam. Már így is furcsán rossz érzésem van, ha beszél róla, pedig tökre elfogadom, hogy barátkozik vele és tényleg aranyos, kedves stb lánynak tűnik, mint leírtam.
Igazából azt hiszem ismét kezdek túlzásokba esni, ez a kis összekapás talán jól is jön. Ismét egy tüske, egy gondolat, amit felhozhatok bármikor? Igen, az lett volna, ha hagyom, hogy itt aludjon. Látom, hallom, miként beszél róla. Jók a megérzéseim, most pedig nem vagyok olyan hangulatban, hogy ezzel foglalkozzak, harcoljak. Számíthat rám, de a koliszoba az én területem is, és így már plusz két emberrel osztozok rajta. Nem akarok idegent, nem akarok senkit se.

Remélem megjavul majd ez a helyzet, most szerintem elég dühös rám, mert hajlandó voltam nemet mondani neki, amikor általában ez nem éppen szokásom. Viszont most nincs jól az önbizalmam, nem akarom látni ezt a lányt, már így is túl sok mindenkihez méregetem magamat. Nem vagyok cuki, aranyos, jól nevelt, lányos és úgy tűnik, hogy már kedves se.

Nos, ez van… Erre tévedők, mit gondoltok, jó döntést hoztam/hoztunk szobatársaimmal, hogy nem engedtük itt aludni a barátom vendégét?