Tegnap beszélgettem egy szaktársammal, hogy mit fog csinálni nyáron, hova megy meg ilyenek. Mesélte, hogy vonattal lemennek Horvátországba (hogy hova arra nem emlékszem), és ott töltik a hétvégét. Néha barátokkal, néha csak a párjával. Kérdezte, én megyek-e, szoktam-e egyáltalán nyaralni és rá kellett jönnöm, hogy nem, és hiába is akarnak, ha nem is a pénzzel lenne  gond, akkor a társasággal. Talán még mindig megelőzöm a koromat, és az, hogy kirándulni menjünk pl az Északi-khg-be, vagy körbejárjuk Egert, túrázzunk valahol, az nem nekünk való. Ha össze kellene számolni, hogy ki jönne egy ilyen nyaralásra, akkor könnyedén tudok rá válaszolni: majdnem senki. Talán egyetlen barátnőm van, akinek tetszene, de még benne se vagyok biztos. Pedig így már nem tűnne olyan drágának egy belföldi nyaralás. Minden nap máshol alszunk, napközben jól elfáradunk, rengeteg fotót lövünk, jól érezzük magunkat, tábortűz vagy valami ilyesmi. Még a sátrazás se lenne olyan durva ötlet, két napot kibírnék. Szóval igen, nem tudom, honnan jönnek ezek az ötletek, de most valahogy ezt szeretném. Ez más lenne, kikapcsolna. Internet nélkül, szabadon. Egyedül meg bezzeg nem olyan mókás, nem érezném magam biztonságban. Pedig ki tudja… Csak nagyon hamar rossz lenne a kedvem, nem tudnám, mit csináljak magammal, kivel osszam meg az ötleteimet, amik támadnak a túra közben, vagy mondjam el, milyen jó érzés fájós lábbal, táskával a hátamon járkálni egy erdőben…

Miért tűnik ez egy lehetetlen ötletnek? Barátokkal szeretnék menni, nem vadidegenekkel, bár biztosan az is jó lenne, de nem ugyanaz. Én nem gyakorlott túrázó vagyok, hanem csak egy turista, aki nézelődni akar a maga tempójában, lendületével. Most pedig kedvem támad hozzá. Nem tudom, eme vágyakozás meddig fog tartani, de szomorúnak érzem magam tőle. Pláne mert felhoztam már egy barátomnak, hogy megyünk-e nyaralni, mire azt kaptam, hogy neki jó itt is Bp-n és nem megy sehova, nem akar menni. Lehet, hogy csak egy emberről van szó, de tőle nem számítottam erre, még ha nem is az a fajta világjáró-féle.

Egyébként, mint már korábban említettem holnap megyek orvoshoz. Izgatottan, idegesen várom a fejleményeket, újabb diagnózist és, miként tovább a kivizsgálásokat illetően. Szombaton pedig fodrászt beszéltem meg V-vel (egyik barátnőm), szóval festve, vágva lesz a hajam. Alig várom!
Lehet, hogy majd csak szombaton jelentkezem, a fodrász után, de még nem vagyok benne biztos. Talán, ha lesz elég erőm az orvos után bejegyzést írni, akkor holnap is jövök. De ebben nem vagyok biztos. Nincs jó tapasztalatom belőle.