Eltűntem, gondolom sejtitek, hogy miért. Itt a vizsgaidőszak, a legtöbb egyetemista rémálma, ahogy nekem is, hiszen nem a legszebb emlékeim kötődnek hozzá. Egy évvel ezelőtt ilyenkor még a budaörsi Tescoban szaladgáltam napi hat órát, hogy az online rendelt árukat összeszedjem a csapattal. Őszintén szólva kicsit hiányzik, hiszen volt ennek egy nagyon jó csapatépítő jellege, és klassz embereket ismertem meg. Bár tény, hogy akkoriban az IR eléggé megnehezítette a minden napjaimat. Ugyan nem tudtam róla, de így belegondolva azok a tünetek, amiket produkáltam ez idő alatt, teljes mértékben az IR-re utaltak. Nagyon gyorsan elfáradtam, remegett a lábam a nap végére, a megfeszített, sok mozgás ellenére nem fogytam semmit se és még kondiba se jöttem, akkor még ott volt a pattanások, zsíros bőr, állandó éhség. Ez mind az IR-re fogható, vagyis az én esetemben biztosan.
Nem állítom, hogy most jobban menne ez a fajta munka, de talán sokkal tovább bírnám, mint egy éve, hiszen azóta elég sokat fogytam, aminek köszönhetően nem okoz akkora megterhelést egy laza kis séta két villamosmegálló között vagy bármi ilyesmi. Egy éve még ettől a 10 perces sétától is kifulladtam volna. Elképesztő, nem tudom elhinni, hogy ennyi minden változott.
Miért is beszélek erről? Tudjátok, két orvoshoz is járok, az egyik az endokrinológus, aki az IR-t kezeli, a másik pedig a lipidológus, akit kimondottan az IR miatt jelentkező súlyfelesleg miatt kellett felkeresnem az endokrinológus tanácsára. Dönthettem volna úgy is, hogy nem megyek el hozzá, de mint mondtam, három havonta járok hozzá. Dokumentálják a fogyásomat: aktuális súly, haskörfogat, vérnyomás. Beszélek a doktornővel, hogy miként érzem magam, mit eszek, szedek, tornázok, miként alakul általánosságban az életem. Legutóbb már azt is meg tudtam említeni neki, hogy nem érzem magaménak ezt a testet és erőltetettnek gondolom a diétát, mert vannak olyan dolgok, amiket nem szívesen eszek meg(még ha éhes is vagyok), pedig az elején szerettem őket. Erre persze nem sok dolgot tudott ajánlani, ő is megjegyezte, hogy furcsállja a hangulatomat, hiszen ekkora súlyleadása után általában mindenki boldog és dicsekedik, mikor beszélget velük. Én meg csak ülök, mint egy szerencsétlen (jó, nem ezt mondta az orvos, de én így éreztem magam) és várom a doktornő megállapításait, hogy miként tovább, jó-e ez így, stb. Fura azért, igaz? Nem is gondoltam bele, hogy ez probléma. Mármint oké, lefogytam, még nektek is írok róla, tehát akkor örülök neki. Nem?
Egy barátom szerint itt nem is az volt a probléma, hogy a testemmel nem elégedtem meg, hanem inkább valami más, pedig… Pedig már nem szidom magam, ha tükörbe nézek. Tudom azt mondani, hogy jól nézek ki, még ha bő is a nadrág vagy a felső, és épp ezért nem áll olyan jól, ahogy egy normális méretűnek kellene. Jut eszembe, ideje lesz nyárra is beszereznem új, kisebb nadrágokat, mert már a jelenlegi legszűkebb farmerom is bő, és bevarrni se lehet nagyon. Ez zavar egyedül, hogy minden változik, nagyon gyorsan, és lehet, hogy még most jó rám egy felső, de nem veszem fel két hétig és már nagy, és ugyanígy a farmeroknál is.
Amúgy… dicsekedjek? Nem is tudom, viszont jobban eltudjátok majd képzelni, hogy mennyire nagymértékű ez a fogyás, ha leírom, mégis miként alakult a súlyom az elmúlt több, mint fél évben.
2016 november: 115 kg <– életmódváltás kezdete
2016 december: 107 kg
2017 március: 99 kg
2017 május: 89 kg
Igen, ez bizony 26 kg… Gimnáziumban évekig erőltette az iskolaorvos a mozgást, hogy próbáljak fogyni, nem sikerült. Itt kaptam egy gyógyszert, egy diétát és tanácsokat, ami valahogy mindent elindított, amire nem számítottam. Fizikailag jobban vagyok, kiegyensúlyozottabb, ahogy általában lelkileg is. Összességében minden jobb lett. Bár az elmúlt időkben sajnos elkapott a hév, hogy bűnözzek, pizzát/csokit/péksüteményt egyek, ki tudom állni, még… Ki tudja, talán jobban járok, ha eszek egy cukros péksütit, mintha kiugranék az ablakon. Nem? Hát jah, amikor a padlón vagyok, akkor persze a tk és cukormentes dolgokat is elküldöm melegebb éghajlatra, de amúgy meg egész jók ezek a kaják. Ma például túrógombócot készítettem tk rozsliszttel illetve tk zsemlemorzsával, édesítővel. Nem lett olyan édes, sőt, inkább nudlira hasonlít az íze, de annak is bőven elmehetne, legalább a krumplit kicseréltem benne, és így nem kell annak a ch tartalmával számolnom. Lehetne valamiféle reform nudli, csak ki kell kísérletezni, de ezen ne múljék.
Vissza a súlyomhoz. Szóval most épp ezen kattogok, ha nem regényt, fanfictet akarok épp írni vagy az InnoLab projekteken jár az agyam, esetleg a vizsgákon.
Izgalmasan negatív itt minden, de csak azt akarom mondani, hogy még ha nem is értem, miért érzem így magam a külső változás ellenére, azért tudom, hogy ez jó. Nem fogom feladni, mert így sokkal másabb, ízletesebb, érdekesebb a főzés is. Főzni pedig szeretek. Alig várom a következő receptötletemet, ki tudja, mi lesz az.
A külsőm pedig… Amikor megállhat a fogyás az a 75 kg környéke, novemberben a dietetikus azt mondta, hogy ez így egy év alatt meg is lesz. Még 15 kg van hátra, nem tűnik lehetetlennek, pláne ha beiktatok valamiféle intenzív sportot is. Addigra a ruháim is le fognak cserélődni… El se tudom képzelni, hogy milyen leszek… Amióta az eszem tudom kövérke leányzó voltam, most pedig majdhogynem „sovánnyá válok”, bár ez így kicsit erős. Mondjuk azt, hogy átlagos súlyú, de addig még hátra van ez a vizsgaidőszak és a nyár. Ezek pedig elsőbbséget élveznek egy ideig.

Voltam orvosnál. Kiakadtam. Tegnap tartottuk az InnoLab második meetingjét. Kiakadtam. Ma voltam fodrásznál. Levágták a hajam. Ezen nem akadtam ki, szerencsére.

Orvosról csak pár szót, nem éri meg ecsetelni. Három órát vártunk, hogy végre lefáradjon egy orvos rendelni, és akkor se az jött, akihez eddig jártam. Kb semmivel se törődött, mivel kimondott panaszom nem volt, de az értékeimen van még mit szépíteni, így megemelte a gyógyszeradagomat és már mehettem is. Következő időpont szeptember 1, remélem akkor már a saját orvosom lát el, és valamilyen szinten sikerült korrigálni az elvesztegetett időt, vagy minden rendbe jön és nem kell több kivizsgálás. Ennek örülnék a legjobban.

InnoLabon megismertük a beérkezett projekteket, szavazhattunk, hogy melyiknél szeretnénk lenni. Két hét múlva lesz a következő fázis, addig még egy-egy találkozón össze kell ülni, megbeszélni, hogy pontosan ezek a projektek milyenek is stb. Nem akarok róla sokat mesélni, csak majd ha ott járunk, hogy lesz egy, ami mellett letettem a voksom.

Fodrász, azaz igazából az egész délelőttöm.
Ugye nagyon sokáig festetni akartam, már írtam is róla, viszont a fodrászok lebeszéltek erről. A hajam olyan göndörnek számít, amin már nem nézne ki olyan jól. Melírt illetve egy másik stílust javasoltak még, de arra várni kellett volna és úgy éreztem, hogy nem halaszthatom el, mert akkor nem fogok visszajönni. Így hát beültem a székbe, a fodrász igazítgatta a hajam. Frufrut akartam, így azon gondolkoztunk, illetve a forgómnál lévő ritkább rész eltakarásán. Végül oldalra vágott viszonylag hosszabb frufrum lett, és a fejtetőn is valahogy sokkal dúsabb. Nem emlékszem, hogy miket vágott, meg mennyit, de mégis mintha hosszabb lenne még a hajam, mint eddig. Ja, igen! Egészen eddig azt hittem, hogy rövid hajam van. Aztán mosás, szárítás után kiderült, hogy ez a haj igenis hosszú. Lapockáig érő hajam van, és mindenhol, nem csak két oldalt, hanem a tarkómon is, ahol úgy összeugrik, hogy extra rövidnek tűnik néha. Szóval volt egy amolyan wow, ez nem is az én hajam érzésem, de már megbékültem vele. Most nem göndör, hanem inkább egyenes, hullámos, de már kezdi visszanyerni az eredeti göndörségét. Kíváncsi vagyok, akkor milyen lesz, pláne a frufrum.
A  festést egyébként még nem vetettem el, de majd kicsit később, és mélyvöröset, melírt. De erre tényleg nagyon rá kell majd magam szánnom, így nem mondom biztosra. Lehet csak fél év múlva, vagy később lesz festve, de meg fogjuk csinálni.
Fura érzés volt nézni magam a tükörben. Rájöttem olyan apróságokra, hogy a szemem olyan zöld, mint a macskáknak, és ijesztő, vagyis én megijedtem picit. Amúgy meg féloldalas a mosolyom, de nem csak az, mert ezt tudtam, hanem ahogy beszélek, az is. Mintha az egyik izom az arcomon erősebb lenne. No, ez kiábrándított, pedig többször úgy éreztem, hogy nekem mosolyognom kell, mert bakker! Jól néztem ki! Aztán meg mikor rávettem magam, hogy akkor vágjuk a frufrut is, legszívesebben sírtam volna. Nem azért, mert szomorú volt, hanem mert mélyen érintett. Talán sikerül lezárni az elkövetkezendő hetekben egy időszakot, és ez volt az első lépés hozzá. Még most is elérzékenyültem. Nem értem, mások ezt annyira könnyedén veszik, én meg még ezen is sírnék. Szerintem nincs rendben velem valami ezen a téren.

Egyébként a délelőtt nagy részét V-vel töltöttem (ugye barátnőm). Ő kísért el a fodrászhoz is. Eredetileg neki is lett volna festve és vágva a haja, viszont neki már extra hosszú kategória a haja, és így már 21 000 forint körül lett volna az egész, és hát ennyi nem akar költeni a hajára, ami teljes mértékben érthető, plusz nem egy órás kis festés, hanem 4-5 órába is belekerült volna. Szóval ja, én is a legjobb technikát találtam meg magunknak. Szóval után elmentünk plázázni (Alle), főleg hobbi és papírboltokat néztünk és beszélgettünk. Majd ettünk egy gyrost (van teljes kiőrlésű pita, hurrá! )és fagyit (drága volt, pláne a cukormentes, de ha már a hajam olcsóbb lett, mint számítottam rá, akkor igazából miért ne…). Olyan két óra környékén jöttem vissza a koliba, és most pihengetek. Megy a fülemben a Halestorm, loloztam is már, és tanulásfélét vagy ahhoz köthetőt kellene még művelni.

Szóval azt hiszem ennyi. Holnap főzök, már csak azért is, mert vasárnap lesz. Jelenleg azt mondom, hogy resztelt máj lesz, de van még a fagyasztóban darált hús is, abból is alkothatnék valamit, viszont boltba mennem kellene. Legalább vöröshagymát venni a májhoz, mert persze az nincs, és még a kenyerem is elfogy holnap. De legalább nem a szobában fogok szenvedni.

Tegnap beszélgettem egy szaktársammal, hogy mit fog csinálni nyáron, hova megy meg ilyenek. Mesélte, hogy vonattal lemennek Horvátországba (hogy hova arra nem emlékszem), és ott töltik a hétvégét. Néha barátokkal, néha csak a párjával. Kérdezte, én megyek-e, szoktam-e egyáltalán nyaralni és rá kellett jönnöm, hogy nem, és hiába is akarnak, ha nem is a pénzzel lenne  gond, akkor a társasággal. Talán még mindig megelőzöm a koromat, és az, hogy kirándulni menjünk pl az Északi-khg-be, vagy körbejárjuk Egert, túrázzunk valahol, az nem nekünk való. Ha össze kellene számolni, hogy ki jönne egy ilyen nyaralásra, akkor könnyedén tudok rá válaszolni: majdnem senki. Talán egyetlen barátnőm van, akinek tetszene, de még benne se vagyok biztos. Pedig így már nem tűnne olyan drágának egy belföldi nyaralás. Minden nap máshol alszunk, napközben jól elfáradunk, rengeteg fotót lövünk, jól érezzük magunkat, tábortűz vagy valami ilyesmi. Még a sátrazás se lenne olyan durva ötlet, két napot kibírnék. Szóval igen, nem tudom, honnan jönnek ezek az ötletek, de most valahogy ezt szeretném. Ez más lenne, kikapcsolna. Internet nélkül, szabadon. Egyedül meg bezzeg nem olyan mókás, nem érezném magam biztonságban. Pedig ki tudja… Csak nagyon hamar rossz lenne a kedvem, nem tudnám, mit csináljak magammal, kivel osszam meg az ötleteimet, amik támadnak a túra közben, vagy mondjam el, milyen jó érzés fájós lábbal, táskával a hátamon járkálni egy erdőben…

Miért tűnik ez egy lehetetlen ötletnek? Barátokkal szeretnék menni, nem vadidegenekkel, bár biztosan az is jó lenne, de nem ugyanaz. Én nem gyakorlott túrázó vagyok, hanem csak egy turista, aki nézelődni akar a maga tempójában, lendületével. Most pedig kedvem támad hozzá. Nem tudom, eme vágyakozás meddig fog tartani, de szomorúnak érzem magam tőle. Pláne mert felhoztam már egy barátomnak, hogy megyünk-e nyaralni, mire azt kaptam, hogy neki jó itt is Bp-n és nem megy sehova, nem akar menni. Lehet, hogy csak egy emberről van szó, de tőle nem számítottam erre, még ha nem is az a fajta világjáró-féle.

Egyébként, mint már korábban említettem holnap megyek orvoshoz. Izgatottan, idegesen várom a fejleményeket, újabb diagnózist és, miként tovább a kivizsgálásokat illetően. Szombaton pedig fodrászt beszéltem meg V-vel (egyik barátnőm), szóval festve, vágva lesz a hajam. Alig várom!
Lehet, hogy majd csak szombaton jelentkezem, a fodrász után, de még nem vagyok benne biztos. Talán, ha lesz elég erőm az orvos után bejegyzést írni, akkor holnap is jövök. De ebben nem vagyok biztos. Nincs jó tapasztalatom belőle.