Itthon vagyok, fáradt vagyok, de azért jól érzem magam. Öcsém, aki két éves, igazi kis ördög. Rohangál, rosszalkodik, és persze menni kell utána. Nem értem, miként bírja. De annyira aranyos, okos, lelkes, és ártatlan... imádom.
Fizikailag ugyan nem érzem jól magam. Tegnap nem aludtam normálisan, ma pedig az étkezést se sikerült jól tartani. Ettem egy falatnyi islert, chipset, és rosszul  ütemeztem a vacsorát is. Pedig még reggel úgy gondoltam feltöltöm nektek, hogy mit ettem a mai nap folyamán, de az ebéd után mindez szétcsúszott. No, mindegy, majd máskor. Addig is itt hagyom nektek a reggelimet: 20 gramm szénhidrát, egy háromszög sajt, egy szelet füstölt, főtt karaj szétvágva a két teljes kiőrlésű kenyérszeletemre. Mellé egy kis kávét ittam édesítőszerrel, koffeinest, hátha ébren tud tartani. (Egyébként csak koffeinmentest próbálok inni a vérnyomásom miatt, ami novemberben még kicsit magas volt. Aztán megszoktam, ezt akár este tízkor is megihatom mindenféle komplikáció nélkül, az íze pedig ugyanolyan, mint a normál kávénak.)
Egyébként kiegészítés ahhoz, hogy miért hangsúlyoztam a szénhidrátot (CH):
Jelenleg az étkezésemben a napi 120 gramm CH van megszabva, ezzel optimálisan lehet fogyni, és nem terheli meg a szervezetet se, főleg a hasnyálmirigyet ugye. A napi CH-eloszlásom pedig az alábbi: 20-20-40-20-20 (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora), csak lassan felszívódó ételeket lehet enni, semmi cukor és hozzá hasonló termékek, semmi fehér liszt és az abból készült ételek, péksütik. Ezek a legfontosabbak, illetve, hogy ugye mindennek megvan a maga ideje és tartani kell az időt, azaz két-két és félóránként étkezni, esetleg három és a megadott CH mennyiséget nem ajánlatos túllépni. Nekem jót tett ez az életmód. Mikor hazajöttem megméredzkedtem… 95 kg vagyok, novemberben pedig 115 kg voltam, egy hónapja pedig olyan március elején 101nél jártam még csak. Szóval, mint látjátok nem lehetetlen, pedig még nem is erőltettem meg magamat a mozgást illetően. Szinte ugyanúgy mozgok, mint a betegség diagnosztizálása előtt. Félek, hogy ez még vissza fog ütni, ezért egyre tervben van a mozgás, csak valahogy sosem jutok el a megvalósításig.

Egyébiránt a hazafelé úton sikerült megvilágosodni, miközben mindenféle Amaranthe, Evanescence és Eric Saade dalok mentek a fülemben, hogy jó lenne csinálni egy kvízjátékot. Mármint igen, programozni. Elkezdtem ezen agyalni, amiből az lett, hogy valami vicces világuralomra törő terveket szövögető játékban gondolkodom különféle logikai feladatokkal. Még nem vetettem mindent papírra, de már most túl komplexnek érzem, mégis kíváncsi vagyok, hogy meddig vagyok képes eljutni vele. Most még éltet, és ha nem lennék fáradt valszeg aktívan tervezném is, de azért már fejben összeállt egy-két fontosabb dolog, ami szerintem kifejezetten pozitív.

Szóval jelenleg itt tartok és egészen pozitívan állok hozzá. Nem is olyan rossz ez az élet!