Bájos, aranyos, erős, szárnyak… Olyan emberektől kaptam ezt ma meg, akiktől nem tudom, mennyire fogadjam el. A házi orvosom, a diáktanácsadó. Elfogultak, véleményem szerint, bár a háziorvos nem ismer, csak lát engem, míg azért a diáktanácsadó már jó ideje ismer, hiszen elég sokat jártam hozzá.

Összetörve mégis erősebbnek érzem magam. Tudom, mennyi mindent csináltam az elmúlt évben azért, hogy jobb legyen az életem. Az orvos, a diéta, az újrafelvételi, hogy nem hagytam magamat belesüppedni az otthoni kényelembe, hanem fent maradtam Budapesten dolgozni, mikor kiraktak az egyetemről. Aztán ez az életmódváltás, a diéta, az orvoshoz járás… Egy éve simán megtehettem volna, hogy hagyom a fenébe a beutalót és nem törődök azzal, amit az akkori háziorvosom mondott. De nem tettem ezt, megijedtem és talán egy jobb utat is láttam mögötte, hogy utána járjak, mi is a bajom. Azt hiszem jól tettem. Ugyan még van egy-két probléma, amire nincs meg az ok, és mit kellene vele kezdeni, de már jó úton haladok. Megszabadultam 20 kilótól! Változott a hozzáállásom, az értékrendem! Le tudtam számolni az érzéseimmel, és ha nem is sikerült napirendre térnem a történések felett, már sokkal jobban vagyok, mint előtte.

Még mindig szeretni szeretnék valakit, aki viszonozza, de el tudom fogadni, hogy vannak dolgok, amik nem tudnak megváltozni, bármennyire is tűnik úgy, mintha megváltoztak volna.