Csütörtökön voltam vizsgázni JAVA-ból, ezért a napokban erre készültem. Szerintem meg is lett az eredménye, bár elég katasztrofálisan éreztem magamat az előtte, mert a gyakorlás során szinte egyik feladatot se sikerült még kettesre se megoldani, bár tény és való, hogy azok sokkal komplexebb feldatok voltak, mint amit végül a vizsgazh-án. kaptunk. Végül a benti tesztelő szerint 11 pontos lett a megoldásom, ami jelenleg 2-es, de még a gyakorlatvezetőnek át kell néznie, és ő adhat hozzá illetve vonhat le (utóbbi elég ritka), szóval a gyakorlati részt amolyan hármasra tippelem. Az elméleti tesztben nem vagyok biztos, 15 kérdés volt, mindegyik egy pont, 7 vagy 8 ponttól van meg a 2-es, és nekem 7 pontom lett. Rezeg a léc, de ha nem is sikerült, a gyakorlatot akkor se kell megcsinálnom legközelebb, így többet/jobban tudok készülni rá. Viszont szerintem megvan a 2-es ott is, és akkor hármasra zárhatom ezt a tárgyat, ami már most felülmúlja a teljesítményeimet, pláne miután az évközi zh-m meg 4-es lett ebből a tárgyból (ott még egybe számolták az elmélettel). A gyakorlatvezetőm még nem javította ki, szóval izgulok, hogy mi lesz. Viszont ezen se agyalhatok túl sokat, nem is éri meg és totál felesleges, mert kedden és csütörtökön is vizsgázok. A keddire már készültem, de nem sokat, a másikra pedig még semmit, pedig az lenne a fontosabb, de… Nem keresek kifogásokat, ha tegnap nem megyek el egy volt osztálytársammal (akit már korábban említettem) vásárolni, akkor nem fáradok el, és utána tanultam is volna. Viszont örülök, hogy elmentem vele, mert így lett egy új felsőm nagyon jó áron, és jó volt vele beszélgetni, járkálni. Jól éreztem magam. Kikapcsolta az agyam azon részét, ami épp aggódik az aktuális problémáim miatt. Mert sajnos nem vagyok jó passzban. Most, hogy elhagytam a java vizsga körülötti feszültséget, sokkal jobban érzem, hogy valami ismét nincs rendben az érzelmeimmel. Mármint hm, mintha hiányozna valami, csak nem tudom megfogni azt a valamit. Pedig közben nem is vagyok egyedül, az elmúlt hetekben tök sokszor beszélgettem Becks-szel, tegnap V-nek is írtam, hogy mi újság, miként megy a felkészülés a felvételire, és a fentebb említett volt osztálytársammal is napi szinten beszélek (akinek kellene egy „becenév” itt a blogon, hogy ne csak „volt osztálytárs”-ként emlegessem). Meg akkor ott vannak a személyes kapcsolatok is, szobatársaim, meg D is, viszont ja, mégis hiányzik valami.
Talán csak a hormonjaim rosszalkodnak, vagy túl sokat gondolkozok, ha tehetem, de biztosan nem véletlenül jutnak eszembe szomorú, elgondolkodtató dolgok. Ám, ennek van jó oldala is! Nem örülök neki annyira, de miután visszaolvastam egyik regénykezdeményemet (három fejezete volt meg), megszállt az ihlet is, és egész jó ötleteim vannak, hogy miként kellene ismét elkezdeni azt a regényt, hátha most végre sikerül valami teljeset alkotni. Közben a fanfictem is írom, bár tegnap nem éreztem az igazinak pár leírást, párbeszédet. Talán nem gondoltam át eléggé a történetet, de mivel fantasy világban játszódik, biztosan kitalálok egy megoldást, ami logikusnak tűnik.