Random szösszenet
Érdekes visszaolvasni a bejegyzéseimet... most így, négy év távlatából. Sikerült is megihletődni, pedig annak idején úgy véltem, ennek itt vége. Nem tudok és nem is fogok már blogot/naplót írni a nagyvilágba. Furcsa látni, hogy mennyi mindent megosztottam az olvasóimmal és mégis mennyire semmitmondóak voltak a tartalmaim...
Azaz nem voltak semmitmondóak, engemet annak idején tényleg ezek foglalkoztattak, de sosem jött el az a pillanat, hogy igazán, mélyen le tudjam írni az érzéseimet. A novelláim, egyperceseim, regénykezdeményeim mentén igyekeztem megfogni a világot, az embereket... barátokat, rokonlelkeket találni, pedig nem is erről kellett volna szólnia ennek az egésznek.
Hogy miért is írom ezt a szösszenetet?
Az elmúlt napokban többször tévedtem fel ide, mint szerettem volna. Ugyan néhány css-kód, a galériába elmentett képért jöttem, mégis bele-beleolvastam a bejegyzéseimbe, a kommentekbe és a vendégkönyvbe is.
Furcsa látni, hogy a G-portál világa mennyire kihalt. Régen tényleg egy nyüzsis táborral rendelkezett, jártunk egymáshoz cserékért, vendégkönyvekbe, hirdetőkönyvekbe írtunk, és versenyeket rendeztünk. Jó volt, nagyon.
Ezen emberek azóta már felnőttek... ahogy korábban írtam, én is. Itt vagyok huszonhat évesen, stabil munkával, párkapcsolattal és barátokkal, akikre bármikor számíthatok. Ha régi olvasó vagy, kérlek döbbenj meg: „Ez a lány tényleg megkomolyodott?” ha új vagy, akkor pedig ne hidd el, amit látsz... még csak most vagyok igazán fiatal.
Előbújtam a csigaházból, képes vagyok kiállni magamért, döntéseket hozni és felvállalni magamat minden tekintetben. Az Engel, akivel álmodtam, tényleg létezik, most jobban, mint bármikor.
A kérdés, hogy folytassam-e a blogolást... mert most nagyon érzem, de lehet, hogy két nap múlva már bele se akarok gondolni, mert a munka, háztartás, szerepjáték és megannyi hobbim mellett nem fér ide. Mindenesetre...
Élek és virulok, jobban mint bármikor máskor!
Engel
#25 Vizsgák, tervek, nyár
Sziasztok!
Több, mint két hete nem volt bejegyzés, de most itt vagyok egy kicsit.
Tudjátok, még tart a vizsgaidőszak, egészen holnapig. Én pedig természetesen kimaxolom, mert hétfőn vizsgáztam, ma is és holnap is fogok. A hétfői sikerült, nagyon örülök neki, eléggé nagy mumusom volt ez a tárgy, mert ugyan már harmadjára futottam neki, és egész jól sikerültek a gyakorlati zh-ám, úgy éreztem én mégse értem ezt a tárgyat, ez miatt pedig nem is fog sikerülni. Szerencsére nem így lett. Végigidegeskedtem az egész napot, hisztiztem és szenvedtem a tanulás közben, de meg lett az eredménye. Talán ez köszönhető szobatársamnak is, aki minden egyes alkalommal, mikor már túl sok voltam, negatív, akkor ösztökélt, hogy menni fog, és ne adjam fel. Meg persze a diáktanácsadó is rengeteget segített, nélküle nem tudtam volna így állni ehhez a héthez. Ugyan tegnap már pattanásig feszültek az idegeim a mai vizsga miatt, de úgy érzem, megérte. Még ha most nem is sikerült véletlenül, akkor következő félévben már meg lesz és nem fogok ennyire rágörcsölni, esetleg elhagyni magam. Összességében úgy érzem, megtettem minden tőlem telhetőt, ha sikerült, ha nem. Holnap fog kiderülni az eredménye, de a megoldások már felkerültek a tárgy honlapjára, és az alapján, meg az emlékeim szerint a kettesnek meg kellene lennie. Majd meglátjuk, mennyire emlékeztem jól a dolgokra.
Egyébiránt húha, a vizsgák miatt nagyon nem is foglalkoztam sok dologgal. Most épp munkát keresek, vagyis a napokban megpályáztam egyet és az első benyomás, azaz a kérdőív, amit ki kellett tölteni egész pozitív lehetett rólam, mert a második körbe is bekerültem, aminek a megoldását tegnap küldtem el. Ha úgy gondolják, hogy megfelelek, akkor még egy interjú következik majd, és gondolom utána lesz a kiválasztás.
Kimondottan tetszik ez a munkalehetőség, ugyanis weblapokról, egy kis marketingről és tanításról van szó, miközben még az írásban szerzett jártasságaimat is tudom kamatoztatni. Egyszerűen úgy éreztem, ez az a munka, amit nagyon is szívesen végeznék a nyáron, sőt igazából nem is csak a nyáron, hanem ez egy állandó meló lenne, és mivel részmunkaidős, így aztán az egyetem mellett is simán csinálhatnám. Jó kiindulási pont, megnyerő hirdetésük volt, szóval szorítsatok.
Ha pedig nem sikerül végül ez a munka, akkor az egyik iskolaszövetkezethez megyek majd szakmai tesztet írni, ami alapján ugye könnyebben találnak majd az én tudásomhoz illő programozó diákmunkát, gyakornoki helyet találni. Ezt a tesztet több, mint valószínű, hogy tuti megírom, még ha fel is vesznek a most megpályázott munkára. Ártani nem árthat, és kötelezettséget sem vállalok vele.
Mindeközben szalad az InnoLab projekt, mind a kettő, amiben részt veszek. Ugye egyikben programozni fogok, a másikat pedig marketing jellegű feladatok miatt vállaltam el. Ha végre vége a holnapi vizsgának, akkor ebbe kell beleásnom magamat, mert már így is úgy érzem, egy kicsit elvagyok velük csúszva.
És akkor a nyár többi része, terveim: bloggolni legalább heti rendszerességgel, írni a fanfictem, egyperceseket alkotni Merengőre, nyaralni és jól érezni magamat.
Nyaraláshoz annyit fűznék hozzá, hogy már le is foglaltuk a szállást, egy baráti társasággal fogok menni, akik így-úgy ismerik egymást, de persze jó páran ekkor fognak találkozni először. Pécs lesz úti cél, augusztus eleje, és a képek alapján egy nagyon cuki vintage stílusú apartmant találtunk megfizethető áron. Egy hétvégéről van szó, pénteken megyünk, vasárnap délután jövünk vissza. Állatkert, túrázás, nézelődés a városban. Így lehetne körbeírni. Már nagyon várom, hiszen rég voltam nyaralni bárhol is.
|